Lehet, hogy nincsen már elég idôm,
hogy letörlesszek minden adósságot,
hogy eltüntessek minden hézagot,
mit lusta kedvem közben elhagyott,
hogy megtanuljam azt, mit elfeledtem,

hogy hittel higgyek sötét éjszakában,
hogy égve égjek olthatatlan lázban,
hogy felragasszak néhány csillagot
fejem fölött a bús plafonra,
tán bársony ég helyett ragyogna
az öncsalás utolsó roncsaként.

Már nincs szükségem többé ámításra,
és mások arcát félve nem lesem.
Talán az élet tört szilánkjait
kellene összefogni egy marokba?
Kiáltani nagyot ?
...De annak is mi haszna ?