- Ma férjhez megyek - mosolyodott el, és kinyitotta az ablakot. Csodaszép idő volt. Ragyogó napsütés kúszott be a függönyök alatt és áradt szét a szobában. A szeméhez kapta kezét, oly erősen világos lett hirtelen. Kis nosztalgiával nézett szét. A selyem ágynemű gyűrött ráncai hívogatóan fényesedtek a reggeli fényben.
- Nem, már nem fekszem vissza, igyekeznem kell - határozta el magát és a födőszobába sietett. Megnyitotta a fürdőkád csapját, majd bedugaszolta. Gyorsan ledobta hálóingét és a tükörnél megállt.
- Ma nagyon szépnek kell lennem - és elmélyülten vizsgálta arcát. .Feltűzte haját egy mozdulattal és két csattal, aztán visszament a hálószobába. Határozott mozdulatokkal rendbe rakta az ágyát, és lehuppant rá. Hallgatta a zubogó vizet. Agyában kergették egymást a gondolatok, mígnem szép lassan sorba rakta a teendőit. Már épp indulni készült fürdeni, mikor kopogtattak az ajtón.
- Ki az? - kiáltott ki.
- A reggelije miss. Lora.- hangzott kintről.
- Azonnal nyitom - mondta s magára kapta a keze ügyében lévő selyemköntösét.
Az ajtóhoz sietett miközben megkötötte derekán, és kinyitotta. Az inas, hatalmas ezüst tálcát egyensúlyozott a karján, majd letette az ablak melletti asztalkára. Eligazította a pici átlátszó vázában lévő, félrecsúszott rózsaszálat, majd így szólt.
- Jó étvágyat kisasszony és halkan távozott.

Lora a tálcához lépett, és felemelte a fémfedőt. Sonkás omlett gőzölgött alatta, mellette néhány szelet pirítós, porcelán kancsóban tea, egy másikban meg kávé, és gyümölcs. Minden ott volt, amit szeretett. Meg is kordult a gyomra, de előbb meg akart fürdeni. Visszatette hát a tetőt a tálcára és a fürdőkádhoz ment. Lágyan belesiklott a habos, illatos melegvízbe. Jólesően simogatta bőrét, majd hanyattdőlt. Mozdulatlanul élvezte a fürdést. A meleg szétáradt testében, s ellazította. Becsukta szemét és eszébe jutott minden.

Egy éve kezdődött. A könyvtár olvasótermében ült, amikor a vele szemben lévő asztalhoz lépett, egy szemüveges, magas bordó pulóveres férfi néhány könyvvel. Megnyikordult a szék, ahogy leült a nagy csöndben. A férfi bocsánatkérőn körülnézett, és ekkor akadt össze a tekintetük. Biccentett Lora felé, majd maga elé tette a könyveket és sorban kinyitotta őket. Csendben jegyzetelni kezdett, s többet nem nézett fel.
Lora is olvasott még egy darabig, aztán - mivel már nem tudott figyelni - felállt és a pulthoz vitte a nála lévőket. Kifelé menet még egy pillantást vetett a bordó pulóveresre, s ez volt a második pillanat, amikor egymásra néztek. Mindketten elmosolyodtak, s Lora kisietett az ajtón.

Nem sokkal később, egy kerti partin, kedvenc koktélját szürcsölte, amikor odalépett hozzá
egy férfi és azt kérdezte:
- Egyedül van? -villantotta meg hófehér fogsorát. Lora ránézett és megakadt a korty a torkán. A válasza köhögésbe fulladt. Azonnal felismerte: a könyvtárból a bordó pulóverest, csak most nem viselt szemüveget. Míg kiköhögte magát, poharát a férfi kezébe nyomta. Aztán elnézést kért, mire a férfi megszólalt:
- Ha megengedi, bemutatkozom, Bendzsamin vagyok. A barátaim csak Bendzsinek hívnak
Megmutatta csábító mosolyát.
- Loran, Betzvál Loran vagyok. Jó estét. - mondta neki, és visszavette a poharát.
- Nem ismer meg? - nézett rá a bordópulóveres. Lora eltűnődött, hogy megmondja -e neki azonnal, hogy dehogynem, pontosan tudja, hol találkoztak már, vagy várjon egy kicsit még. De mielőtt válaszolhatott volna Bendzsi megelőzte.
- A könyvtárban, tudja, a múlt héten délután - nevetett a nőre.
A kérdés eldőlt, Lora is elnevette magát és így szólt:
- Persze, emlékszem, pont velem szemben ült le azzal a sok könyvvel.

És elkezdtek beszélgetni. Akkor este, mintha csak ketten lettek volna azon a partin. Benji hazakísérte Lorát, és másnapra már randevút kért. Megkapta. Mesébe illően alakultak a dolgok. Szinte naponta találkoztak, és egy hónap után, Lora bemutatta Bendzsit a családjának. Vasárnap, ebédre várták az ifjú udvarlót a Betzvál házba, pontosabban kastélyba. Lora előre izgult, hogy vajon hogy fogadják a többiek a választottját, akit tulajdonképpen még ő maga sem ismert annyira.

Lora édesapja, aki konzervatív, komoly üzletember volt, azonnal azt kérdezte, mivel foglalkozik. Lora csak annyit tudott, hogy a fiú, - szülei vállalkozásában segít, s az utolsó ügyvédi szakvizsgájára készül. Azért találkoztak a könyvtárban.
- Ingyenélő banda - jegyezte meg apja, mikor meghallotta. A tehetséges ügyvéd mind gazember, a pocsék pedig naplopó. Ó melyik csoportba tartozik? - kérdezte lányát.
- Semelyikbe apa, még nem kész ügyvéd. De rendes becsületes ember, majd meglátod.
- Rendben Lora, hívd meg akkor vasárnap ebédre, de mond meg neki, hogy pontos legyen! - s szippantott egyet a pipájából. Nála ez a beszélgetés végét jelentette. Így hát
Lora magára hagyta őt.

Vasárnaponként, pontban 12 órakor ültek asztalhoz a nagy nappaliban, és öt perccel később, felszolgálták az ebédet. Innen elkésni, megbocsáthatatlan bűnnek számított a családfő szemében. Izgult is Lora, hogy Bendzsi idejében ott legyen. Tizenkét óra előtt 10 perccel meg is érkezett. Lora szívéről nagy kő esett le. Hajszálpontosan kezdődhetett hát az ételek felszolgálása. Ebéd alatt egy szó sem hangzott el. Elég feszül hangulatban álltak fel a kávét elfogyasztani. Akkor lépett oda Bendzsihez Lora apja, és magával hívta a szalonba.Ő meg halálra izgulta magát, amíg nézte őket. Az öreg Betzvál jól "megizzasztotta" az ügyvédbojtárt kérdéseivel, majd kézfogással búcsúzott tőle. Lora azonnal ott termett és kérdőn nézett a férfira:
- Na hogy ment? Mit mondott apa?
- Azt, hogy elvágja a torkom, ha becsaplak téged - mondta őszintén a férfi.
Lora elnevette magát.
- Nehogy komolyan vedd! Csak viccelt - mondta a férfinak, belékarolt és kisétáltak a teraszra. Leültek az egyik asztalhoz és nap felé fordított arccal, csendesen ültek egy darabig. Ujjaik egymásba kulcsolódtak, és élvezték a csendes, meleg napsütést.