minden a maga helyét
foglalja el - igen,
csak annyira, mint
Dalí valaha volt álmaiban,
és az őszülő festők
meggyepált ecsetjében.
a kontúrok hiányoznak,
a színek is, igen,
de ettől még minden
a maga helyén van,
készenlétben.
készen egy szakadatlan
üvöltésre, amiben mind
hallathatjuk hangunkat,
azok, akik hallatlan
igazságtalanságoktól
senyvednek, és mi,
akik tudjuk, hogy mind
csak egy keretbe foglalt,
ócska maszatolmány
a legmeredekebb hegy
legsiratóbb ormán.
és azok is, akik csak úgy,
ok nélkül óbégatnak,
mert az a mások akarata.

az ő hangjuk beleesik
egy irdatlan tölcsérbe,
kiteszik egy üveg nélküli
mindenre belátást adó
félholtra tört ablakba,

aztán mind alamizsnát gyűjtünk
a sivatagban lefektetett
új világnak.