Maszkok
lopják hópelyhek örömét,
toporognak lábtörlőmön
álmatlan remények,
lépnék át ajtóm küszöbét.
Mókára
riad a hajnal, újra
sötét, mély álomból
pirkad a szerelem,
bódultan hunyorog a Napra.
Ezerév
öröme,bánata, álmainkon
elnyűtten táncol,
negyven nemzedék
lelke sír a hegedűhúrokon.
Tűzben
vacog a szűkülő éj,
a lángok vörösbe csapnak,
valahol ég és föld peremén,
a sötéten átszivárog a fény.