Köszi aLa! Hát igen, így a vége felé, gondoltam csak beviszem órára is néhány magánjellegű, nem sulis munkámat is. Kaptam is érte a fikát leadásnál rendesen... nem részletezem, mit hablatyoltak nekem a nagyokos művésztanár urak (főleg az a hatvanévesen is kangörcsben szenvedő gnóm törpe), röviden összefoglalva azt, hogy hiába fejlődtem sokat technikailag, alapjában véve egy kalap szar, amit csinálok, legyen az táj, portré, saját ötlet, absztrakt vagy bármi, "mert alapvető szemléletbeli tévedések vannak benne, hamis az egész, szorgalmas amatőr lehetek, de egy "képzett művész szintjét" messze nem érem el..." Na nem mintha túl sokat tanítottak volna a 4 év alatt... (egyedül egy olyan tanár volt, akit valóban tanáromnak nevezek, és tisztelek is) De rohadtul nem érdekelnek a fenenagy okosságaik, hogy mi a művészet, és mi nem. Itt az Artagorán elfogadják, értik, és értékelik, amit csinálok, amit ezúton is köszönök neked, és mindenkinek, aki reagál a képeimre. Elnézést, hogy így kitálalatam, de végülis maga a festmény is erről szól:) Egyébként szervezünk majd kiállításokat, egy nyíregyi és egy kiskunhalasi már fix, de ha lesz konkrét időpont, majd értesítelek. Köszi mégegyszer!

Yaaay! Ez az egyik kép, amit láttam tőled eredetiben is festészet órán. Érdemes lenne ezeket kiállítani.

Köszönöm nektek! Mower, nagyon jól látod, ez tényleg egy hosszú folyamat eredménye volt. És volt egy pillanat, amikor nem tudtam már magamban tartani, egyszerűen muszáj volt megfestenem. És ahogy alakult a kép, emlékszem, fokozatosan kezdtem megkönnyebbülni. De hogy mi lappanghat még bennem? Abba én sem akarok belegondolni:D Persze rengeteg hatás segített abban, hogy ezt a tartalmat ilyen formában tudjam összehozni. Benne van a Mechanikus narancs, mikor a főszereplőnek kifeszítik a szemét és végig kell néznie mindent, nem menekülhet, a Slayer kilp, az Andalúziai kutya, és még sorolhatnám... Zenei aláfestésként meg jöhet mondjuk a Bethlehemtől a Dictius Te Necare. A színekről annyit, hogy az egészet a rothadó zöldessárgák és a vörös vér kontrasztjára építettem. Sok színt használtam itt is, de már sokkal tudatosabban, ügyelve az összhangra. Mégegyszer köszönöm a véleményeteket!

Valahogy úgy van az,hogy kiegyensúlyozott,örökké boldog emberek nemnagyon kápráztatják el a világot maradandó alkotásokkal,legalábbis ismerve néhány festő vagy szobrász életútját(jobb esetben még a lelki hangoltságát is)arra figyeltem fel,hogy kell valami belső kényszer,valami frusztrálsághoz hasonló állapot ami termékenyítőleg hat a magát kifejezni akaró piktorra,és folyton a vászon elé ülteti,talán hogy saját magán kívül tudja a belső problémát,mintegy öngyógyító jelleggel kifessse a kézzelfogható világba.Dalí vagy Bunuel erre kitűnő példa.Az Andalúziai kutya nekem is beugrott a kép láttán,meg a másik nagy "szemes"alapmű,a Mechanikus narancs.Szóval,Thomas brilliáns társaságba keveredtél! Sikolt a kép,hogy leverd róla a láncait,már nagyon szabadulni vágyott belőled!Ha ebbe belegondolok,akkor még valami iszonyatosabb dolog is lappanghat benned,ami elől még az Eternal Bleedibg is menekül.Megint jók a színek!:-))

Ismét fasza képet hoztál össze :), bár már beszélgettünk a képről, de leírom ide is a gondolataimat róla. Hát először is egy hatalmas gratuláció a témaválasztás szempontjából. A képen elsőként a szemen akadt meg a szemem :) ez nagyon tetszik a képen, mondtam is, hogy kicsit olyan Slayer eyes of the insane hatást keltett bennem. Aztán meg ezek a zöldek nagyon tetszenek, meg az is ahogy a vérrel keveredik a zöld, ezt is rohadt jól eltaláltad. Továbbá tetszenek a feltépett/felvágott sebek is és a szemgödörből előbukkanó lánc sem semmi, "enyhe" fájdalmai lehetnek az emberkének, ami tökéletesen tükröződik az arcán. Nah szóval összességében nagyon tetszik a kép. Még egyszer gratulálok hozzá!

Köszönöm! Akasa: ettől a képtől nem is akarok megválni, ahhoz túl őszinte és személyes, másrészt szerintem seki sem akarná ezt a falán nézegetni:) Chilli: ennél a képnél direkt ez volt a szándékom, örülök, hogy hatásosnak látod, és jólesik, hogy egy ilyen kaliberű festőtől kapok elismerést. Itt elsősorban a lelki sebekról van szó, amik soha nem gyógyulnak be, amit a figura -és itt a figuráról van szó, nem rólam- testi fájdalommal akar kompenzálni, örökké újra és újra feltépi a bőrét és a húsát, bele a világba, nyersen, fröcsögjön a vér és a genny, ébredjetek fel, lássátok, hogy ilyen is létezik, ilyen torz lélek, undorodjatok, borzadjatok el tőlem! Szóval ő a szó legszorosabb értelmében kiöntötte a szívét :) Kicsit tényleg benne van az Andalúziai kutya, de hát ugye Dali mindig is nagy favorit volt nálam, és az a nyitó jelenet tényleg sokkoló a mai napig... nekem legalábbis az volt. SomaleXia, köszönöm neked is! Az előzménye nálam egy személyes mélypont volt, ami nem tartozik ide, de azóta már valóban könnyebb...:)

Chillihez csatlakozva, én is felfedezni vélek némi kis bunuel-i hatást a penge és a szemgolyó miatt, de itt vége is a hasonlóságnak. Remélem, az a szív már sokkal könnyebb lett azóta! :)) Grat !

Ejjha! Elég konkrét lett a szív kiöntés...:-))) Ha jól látom itt alul pedig egy szemgolyó előtt egy penge van. ( andalúziai kutya) A hideg futkos a hátamon, de pont ez a lényeg! Grat.!

Sikerült kiöntened asszem. Bár ezt nem szeretném megvásárolni ezúttal, azért nem jelenti azt, hogy ne tetszene, ha mégsem, az csupán a női lelkem miatt lenne, mert az ilyet már nem képes befogadni! Üdv