a tengerbe vetődött hold ül
a válladon, miközben
nyitott-csukott szemmel figyeljük
a holnap ígéretét;
van mitől tartani, összerezzenni,
ha elgurul a kanál vagy leesik
a csillag az égről, amit én loptam neked.
ha nem dalolnak már tovább a lángok,
ha homokba se tudom a fejem rejteni:

itt az idő.
felejteni.

aztán keservvel tüzet csiholunk,
és elszalad felettünk az élet:
jégben, kőben, márványban is

tiszta szívvel szeretnélek.