mind vakok és mind
hátrább vetődnek a
dobbanó másodpercekkel.
ezt mondom én, erre
te azt mondod, hogy csak
én akarom őket minél
kisebb foszlányokká
utálni. el a kezekkel!
aztán felszegem a
fejem és leteszem
az asztalra az összes
gondolatot - látod,
én csak magunknak akarok
jót és annál is jobbat,
hogy ne csak nyűggel
hord a hátadon barátod,
és hittel fizess,
ne jóindulattal.
hittel és akarattal
add meg az összes
tartozásod, ajándékozd
az összes csókot
és pofont és sziát,
ne gondold azt hogy
mindenki átértékeli
a saját önzését egyszer,
mert ezek csak tátognak
és a szájukba úszik
a pénz meg a reggeli.
mi inkább csukjuk be
a megfakult szájunk
és egymással
vívjuk ki mind
azt a kevés
napsugarat és szótlan,
mindennapi boldogulást.

aztán leteheted
a batyut a lelkeddel,
és meglásd, mindenki
belefullad majd a tóba.

fejüket fúrják akkor a golyóba.