Mint tudjuk, aki már elmúlt 40 éves, az valahogy nem "fér" sehová, nincs helye sehol sem, "mint söréden a krisztusnak" szokta mondani a nagymamám.

Már harmadszor voltam munka nélkül az elmúlt három évben. Öt- tíz évvel ezelőtt, ezt még álmomban sem gondoltam volna! Mégis megtörtént. Első alkalommal megszűnt a munkahelyem. Másodszor feljelentették a céget, ahol dolgoztam, és a vizsgálat idejére leállt, majd soha többé nem indult be. Harmadszor pedig, a 25 éves tulajdonos, csődbe vitte a céget, s vele együtt az összes, ki nem fizetett, ott dolgozó életét is. Jómagam, több, mint egymillió forinttal ragadtam be a munkáltatómnál, amit persze, azóta sem kaptam meg, de a legújabb információk szerint, más is feljelentette, és közokirat hamisítás, valamint csalás vádja miatt, kapott 1 év letöltendő börtönbüntetést, amit a "nagyhatalmú apuka" sikeresen elintézett felfüggesztettre...A kis pofátlan cérnaember pedig, kajánul röhög mindenkinek a pofájába...

Ezután, a szakmából - megkerestek telefonon és írásban is, hogy szeretnének velem dolgozni. Négyszer - !!! - kellett interjúra bemennem. Kétszer a leendő, közvetlen "kisfőnökömhöz", egyszer vele együtt az Ő főnökéhez is, majd szólóban még utána a tulajdonos is meghallgatott. Az önéletrajzom alapján hívtak be elbeszélgetésre. A középső főnök, talán első kérdése volt, ami úgy meglepett, hogy majdnem leestem a székről:
- És mond csak! Kötöttél te már valamilyen konkrét szerződést, üzletet, vagy csak vezetői beosztásban dolgoztál?
Ebből a kérdésből rögtön tudtam, hogy Ő, nyilván nem a tudásáért ül abban a székben, ahol ül.
- Finoman fogalmazva - kerestem a megfelelő szavakat - nekem nem csak elöl- hátul papírom, van, hanem szakmai tapasztalatom, és tudásom is. E nélkül, vezetőként, nem sok helyen lehet dolgozni. Persze vannak azért kivételek, de csak azért, hogy erősítsék, ezt a szabályt.

Megnyugodni látszott a válaszomtól, s tulajdonképpen - mivel ők kerestek meg engem, - elfogadták a feltételeimet, a bejelentett állást és a fizetés összegét, az elszegődéshez. Egy hét múlva, hónap elejétől, elkezdtem dolgozni náluk. A munka jellege miatt, türelmi időt kértem, de garantáltam, az év végi eredményt. Alig telt el egy hónap, a tulajdonos hivatott.
- Sajnos a megváltozott piaci körülmények miatt, nem tudjuk tovább ezt a fizetést biztosítani Önnek, kénytelenek vagyunk ötvenezer forinttal csökkenteni a pénzét...
Meghökkenten néztem rá. Alig egy hónapja léptem be, egy megállapodással, ami minimum három hónapra szólt, de még három hónap türelmi idővel. Persze nem tetszett a dolog, de ultimátumot kaptam. A kollégáim rábeszéltek, maradjak, lesz ez még jobb is...

Maradtam. Eltelt két hét, majd hivatott a középső főnököm. Tolmácsolta a tulajdonosi döntést, hogy számlát kell hozni a fizetésről, és addig nem fizetnek jutalékot, amíg le nem vonják a teljes fizetés összegét havonta belőle. Ami marad a jutalékból a fizetés levonása után, annak egy bizonyos százalékát fizetik ki, persze számlára.. (az, hogy nem vagyok számlaképes - ezt mindjárt közöltem a legelső megkeresésnél, valahogy elsikkadt...) Igazán, nem is értettem az egészet, pedig középszinten, közgazda vagyok. Már nagyon nem tetszett az ötlet. Az év végére aztán kezdett beérni a munkám gyümölcse. Örültem, mert karácsonyra jól, jön egy kis plusz pénz. Gondoltam én. Az öröm, mindig ürömmel jár, - szokta mondani ezt is a nagymamám, és milyen igaza volt! Nem fizették ki a befolyt összeg után járó jutalékom, mert visszamenőleg levonták belőle a négy hónapi fizetésem összegét, s szerintük, így már nem jár nekem semmi. Igazi meglepetés ajándék volt ez karácsonyra!

Aztán a legújabb információ, napokkal ezelőtt ért utol, miszerint ez évtől, már bejelenteni sem tudnak, csakis külsős munkatársként foglalkoztatnak, (a többieket is!), de azt nagy-nagy örömmel.
- Hol az egzisztenciám,..az egzisztenciánk? néztem körül, és senki sem válaszolt a kérdésemre. Mi jöhet még, ezek után?