Álmot küld a kék hold,
Tartana az idő még ott
De ahogy a rózsa nyílik,
Úgy boldogságod múlik.
A csodákban már nem hiszel,
Szíved csalódást már nem visel.
Sátán csókja égeti ajkad,
Pokol szítja lelked izzó lángjait.
Szíveket törsz értéktelen porrá,
Saját szíved tett komorrá
Gyűlölet szenvedélyével teszed,
Bosszúra szomjazik égő lelked
Rég volt szemedben édes csillogás,
Felváltotta vérre vágyó villogás
Eltűnt a régi, vidám rapszódia,
Megjelent egy új panaszos nóta,
Elsírja szíved vad haragját,
Az örök kárhozatod akaratát
Megnyugvásod sosem lesz már,
Kezet fogtál az ördöggel tán?