Kínos a kor, olykor.
Ha érzed a másikból,
Hogy hízelgése,
Csak gúnyos mosoly volt.
Már nem vagy erős és fiatal,
Jelenléted közöttük, csak zavar.
Hogy mosolyod árka
Huncut ránca: arcod érett varázsa,
Csak Te tudod, s a Másik, aki
Ugyanúgy lát téged csitri lánynak,
Mint magát kamasz kisdiáknak.
Ne félj hát vállalni magad,
Hisz te is még fiatal vagy!
A feltörekvő nemzedék,
Már félre tenne rég,
Ha hagynád!
De még sokak veszik tudásod hasznát.
Meríts erőt belőle!
Meglátod: jobb kedved lesz tőle.
Ne hagyd veszni a jót,
A szépet, az értéket.
Add át, ajándékként őket..
Mindig lelsz majd követőket!