Nem vagyok más,
Mint téli éjben szürkefolt.
Se illat, se szín,
Se jó, se rossz,
Nem vagyok nélküled.

Hullámot vetett szíved
Szikláspartra penderített,
Nem mehetek közelebb.
Te húztad a vonalat,
Emeltél belőle válaszfalat.
Nekem maradt a bánat, a bú,
A bor, a részeg kábulat,
Szemem alatti táskákból
Bőrönd dagadt.
Őrzöm benne kincseimet,
Édes kacajgyöngyeidet,
Cipelem, egyedül
Mi még lelkemből maradt,
Magamhoz ölelem múltamat.
Nem nézek vissza Rád,
Mert tüzemben elégetlek
Te drága boszorkány.