Nagyon szép. :-)

Nem is tudom, mit mondjak. a veszteség és a halál túl közelről érint, és fogva tartja a gondolataim, a visszavonhatalan elmulasztott pillanatok sora.Pedig a sors közös,

Mert ...

mindünkből csak váz marad,
üres szemgödrű koponyánkban
nem terem gondolat,
karunk többé már nem ölel,
lábunk sem indul útra el,
de a váznál mégis több marad:
mi magunk leszünk a gondolat.

Üdvözlettel: Aysa

Kedves cof666. Köszönöm hozzászólásod. Igen jól látod, foglalkoztat a halál gondolata. Ám ez nem is meglepő. Az apai nagyapám negyven egykét évet élt, az apukám hatvan egykét évet, én ötvenhárom múltam. Itt az ideje foglalkoznom vele, hogy megpróbáljan ezt meg is írni. Örülök, ha más is értékel. Ttalán már csak ez éltet, ez a dolog maradt még elvégezetlenül. Barátsággal: Pável István.

Igen foglalkoztat téged a halál gondolata és micsoda gyöngyszemeket faragsz belőle.Halálos szerelmi vallommás nekem ez jut eszembe erről a pár sorról ....

Nagyon köszönöm mindhármótok figyelmét, hogy olvastatok, hogy írtatok. Különösen jól esik most, mikor a gépemre a WINDOS-t újra kellet telepíteni és még most sem müködik rajta minden, ami eddig működött. Ezért ma nem rakok fel verset. Majd ha elvégeztem a nem kért feladatok sorát . De adddig is baráti üdvözlettel: Pável István

Nagyon kedves.

Ó, már látom is a szépséges mosolyt ami Emesédnek arcát beragyogja. Nem is csoda, ilyen kedves és jó versre !

Ez a versed is nagyon tetszik István! Ha egyéb minden öregszik is az ember testében a szeretete nem.