Sajog a fejem,
Pedig fájnia a szívemnek kéne.
Remeg a kezem,
S elered orrom vére.
Feszül az izmom,
Homályosan látok,
Itt állok egyedül,
Még mindig Rád várok.

Károg egy holló,
Már ássák a sírom.
Magam sem tudhatom,
Még meddig bírom.
Reszketnek lábaim,
Zokogok, sírok.
Könyörgök, üvöltök.
Állni sem bírok.

S a fájdalom lassan legyőzi testem,
Megint elbuktam, megint elestem.
Összerogyok egy utolsót nyögök,
A vértől a torkomban fulladok, köhögök.
Rosszul vagyok, becsapva, egyedül.
Lelkem nyamvadt testemből menekül.
A földre esek holtan.
Túl naiv voltam.

Elmúlik a fájdalom,
Megszűnik az érzés.
Már nem vagyok szerelmes,
Eláll a vérzés.
Nevetek Rajtad,
Ahogy Te tetted velem.
Testem ellazult, nyugodt,
Gondtalan szellemem.

Szenvedtem, de már vége.
Elmúlik minden végre.
Lelkem kimerült, testem kinyúlt.
Vége van! Elmúlt.