Pereg a film
Szívem belső falára vetíti a hiányod
S én hangtalan hagyom a múlt-képek
Fájó lüktetését...

Halált hozó nyárvégi éjszaka
Bőröm alatt izzik a forróság
Ujjaimat ujjaidba kulcsolom
Ahogy közénk kúszik az elmúlás
Fullasztó mézízű hőség
Kóstolja egy eltévedt szellő
Cserepes ajkadon hosszan vonaglik
A hörögve haldokló idő
Némán jajongok
Csak eszméletemet rázza a zokogás
Mikor utolsó sóhajodtól
Jéggé dermed a forróság

... azóta minden reggel korgó lélekkel ébredve
Szüntelen utánad éhezem