Köszönöm a jótanácsot!

Akkor nézz utánna hogy teheted különössé őket.

A magam részéről Mementoval értek egyet, sajnos a "szemfotóid" csak szemorvosilag rejtenek többletet. Pedig az emberi szem remek téma, nagyon sokat ki lehet hozni belőle, csek nem egyszerű feladat. Szükség van egy környezet, egy milió megteremtésére hozzá, hogy azt a gondolat vagy érzés amit közvetíteni szeretnél a fotó által, átüthessen a képen.

Igazad lehet. De mindegy, a fotóimban úgysincs sose semmi különös.

Én csak gondoltam, hogy ez a te szemed. De szerintem csak annak jelent valamit, aki ismer téged. Szerintem nincs ilyen hogyha belenézel egy ember szemébe, meglátsz valamit. Max a pillanatnyi tekintetéből szűrhetsz le valamit. Pláne hogy nem tudhatod mit akart kifejezni a pillantásával, kivéve ha nagyon egyértelmű. Na kicsit zavaros lett.
Azért a kép tetszik, mégha nem is oly művészi :))

Lehet. Talán tényleg nincs semmi ebben a képben. Annak, aki felismert, jelenthet valamit. Sokak elé viszont tényleg mindegy, kinek a lélektükrét tesszük, mert manapság kiváltképp nem keresik egymás tekintetét. Én még kutatom mások tekintetét bizakodva, hogy néha visszanéznek rám és túllátnak a rájuk tekintő szemen, látva azt, ami, pontosabban aki mögötte van.

Még egy gondolat.
Én úgy tudom, hogy fotózásnak alapvetően két irányzata van.
Az egyik a dokumentáló fotózás a másik a művészi fotózás.
A fotó mindkét irányzatnál más-más céllal, vagy más-más okból jön létre.
Az érdekesség az, hogy mindkét irányzatnak van, vagy lehet művészeti értéke. Bocsánatot kérek, ha tévednék.

Ez a tekintet tökéletesen és hűen tükrözi egyetlen emberi lény, pontosabban annak a bizonyos személynek a lelkiállapotát.
Számomra itt egyáltalán nem a szem, mint a látás szerve vagy eszköze
a fontos és azt hiszem, hogy ez a fotó nem a művészi értékteremtés
okából jöhetett létre. Bocsásd meg Flamma, ha tévedek!
Úgy gondolom, hogy értelek. S.O.S.