milyen lehet idényverset írni
mosologva pislogni
pislogva sírni
néhány lágy csuklómozdulat
sziromeső, langy szellő fú
és süt a nap...
madarak csicseregnek
minden, mi kell tavasszal
s valami, (mint mindig)
most sincs a helyén...
nincs helyén az eszem
ilyenkor megakad minden gondolat
olvadoznak a tézisek
már vetkőzünk
napszemüveget hordunk
a lányok virágos ruhába bújnak
zöld bársonyszőnyegen
- mért pont bársony, nem tudom -
virít a pongyola pitypang
s fehéren pötyögteti tele
a szűzszirmú pipitér
zsong és dong az egész
méhek és dongók hada
lepi, árnyasabb részen
az árvacsalánt leli meg
víg dalát ontja a feketerigó
és a többi (meg ne sértődjenek,
hogy nem írom ide őket...)
és ilyenkor persze más a levegő
más az illata, van illata
és még valami, amit felvesz
talán, talán a méhektől
de lehet, hogy csak valahogy
jobban érezzük, vagy valami
serkenti a vérkeringésünk
ilyenkor jobban kinyílnak a szemek
mert május eleje
és vége a tavaszi fáradtságnak
csak éppen - valljuk be -
mégsincs helyén az eszünk...
(vagy csak nekem?)
de mégis, láthatólag
tettre kész az ifjúság
s ne menjünk bele
csak egy percre tán
ilyenkor jobban híják az embert a kocsmák
és a kávéházi teraszok
jobban ízlik a sör és
jobb kortyolni a bort
ilyenkor szívesebben
szívod tele a tüdőd
fürdesz a fényben
beállsz a napsugarak alá
és zuhanyzol
és reggel szívesebben zuhanyzol
ünnep ez tulajdonképpen
ünneplőbe kéne lépnem
elmaradt ez eddig, szánom
most már befejezem szépen
ezt a rímsort, jön egy másik
válladon egy bogár mászik
ne hadonássz, ne üsd agyon
az ő él(e)te hadd maragyon (+)
ne bántsd, ne félj, nem csíp meg
félelemnek ne add jelét
bélyegednek add a felét
mert különben nem csíplek!
(ez meg egy átvezető sor...)
De csak fecsegek, mindig ezt teszem
mondom, hogy nincs helyén az eszem
mindegy, sziromeső és süt a nap
sok e néhány csuklómozdulat?