Nézz a szemembe!
Én is a tiédbe.
Mit látsz?
Hát engem, s a világot.
Én a tiédben, huncutságot,
Arcod, hiába mutatja máshogy.

Két szemmel kerek a világ,
Mondják mások.
De te tudod, hogy felével is,
Ugyanazt látod.
Se többet, se kevesebbet!
Kell, hát ezért keseregned?

Tiéd a napfény, s minden melege,
A színorgiák tömkelege.
S hogy egyszerre, nem két szemed fókuszál:
Hát Istenem! Ilyen is volt már.
A lényeg, BENNED van!
Hogy fél tükörben mutatod magad,
Attól még Te, csoda vagy.
Mutasd hát bátran:
Hátha, valaki, magára ismer,
Egy fél pillantásban.