A világ nem ért meg engem,
zúgó hangja megfojt, s eltemet.
Béklyóba köti szárnyaló, holló-lelkemet
s nem törődik azzal, hogy kiszívja véremet.
Halálraítélt vagyok attól
a pillanattól fogva, hogy megfogantam
s csak várok, várok a halálsoron
míg valaki el nem jön értem.
Mindegy szabadulást, vagy
örök elmúlást hoz majd.
Engem akkor már csak az fog
érdekelni, hogy több vagyok, s hogy tettem.
Tettem, amit kellet, s amit lehetett,
de legfőképpen azt, amit gondoltam.
Fennhangon hírdetem majd, hogy
nincs végzet, s mind mi létező
mégis az. mert van és nincs
nem ellentétes fogalmak.
ott vannak mindenben: együtt.
Élnek vagy halnak? nem fontos,
csak az, hogy együtt - ez a végtelen.