Ez a mi napunk,
Most kell, hogy éljünk,
A világ elől együtt meneküljünk.

Csak egy éjszaka a Földön,
Egy bátor pillanat,
Örökre egybeköt, örökké megmarad.

Letépjük szárnyunk,
Glóriánk elhagyjuk,
Tiszta lelkünk szennybe fullasztjuk.

Utat találunk egymás szívébe,
Lelkünk örök fogságra ítélve,
Hagyjuk, hogy szenvedésünk a másik enyhítse.

Üdvöt most egymásnak mi adunk,
Vad szeretőként egymásért harcolunk,
Elvesszük azt, mit ha kérünk, nem kapunk.

Tűz, ha mardos, az sem éget jobban,
Most minden érintés perzsel,
Méreg lakozik minden lopott csókban.

Miénk lett mit senki nem érdemel jobban,
De a test tovább nem bírta,
S belehalt a tüzes kárhozatban.

Egy szerelem, mi az égben kötetett,
S amit a Föld egy éjszaka alatt,
Szennybe ölve tönkretett!!