A téren elém lépő úgy nézett ki, mint különc milliárdos, olyan, akit a moziban gyakran mutogatnak, de a valóságban fehér hollónál is ritkább. Elegáns öltönyén csak úgy hemzsegtek a csillagok, sávok, kezében pedig varázspálcára hasonlító rudacska volt, olyasféle amivel csak egyet intenek és a tévécsatornák, meg a sajtó máris... Feje felett többféle színben féltucatnyi glória ékeskedett.
Az ismeretlen bemutatkozott:
- Égiombudsman Pál vagyok! Nagy kitüntetést hoztam Önnek. Azon becsületes, bár, sajnos, sikertelen, teljesen hiábavalónak bizonyult erőlködéséért, hogy látóvá tegye a népet, Égi Fentről Nobilis Oklevéllel jutalmazták!
Az oklevél nemesen egyszerű volt, vérpiros színnel írtan, a szokásos gumibélyegzővel ellátottan, és az állt benne, hogy az Angyalbizottságtól ezer puszit kapok majd a Mennyországban. Mivel nem emlékeztem a régi teológiai vita végeredményére, hogy az angyalok hím- vagy nőneműek-e, az angyalpuszik ígéretét némi tartózkodással fogadtam, ugyanis Homo sapiens vagyok, de más tekintetben nem homo...csak utóbbit a rendszert váltott Hungaryban nem hangoztatom, mióta az a homo kisebbség annyira dicsekvővé vált.
Az oklevelet megköszöntem és nem dobtam el a köztéren, mivel bármennyire szemetelnek is honfitársaim, én proletárarisztokrata gőggel csak azért sem teszek ilyet!
Az elegáns úr, Fentről Jött Égiombudsman Pál folytatta:
- Az Oklevélhez külön jutalom is jár. Megmutatok Önnek egy őszinte országot!
Felkaptam a fejem:
- Jó! Lássuk a medvét! Mikor utazunk?!
- Nem utazunk sehová! Itt mutatom meg, az Ön szeretett hazájában, Hungaryban!
Félni kezdtem, mivel ebben a kis Hungaryban, ha megmutattak valamit, hát az végül mindig kimutatta a foga fehérét! Ám Égiombudsman Pál nyájasan mosolygott:
- Ne kételkedjen, Tisztelt Örök Kétkedő! Látja ott azt az embert, a Képviselők Képviselőjét, a Férjek...hüm-hüm, no ezt az utóbbit hagyjuk! Kérdezze meg, bármiről! Például az Egészségügyi Reformról!
- Nem kérdezem, mert előre tudom, hogy mit fog mondani! - válaszoltam. Ám mégis eszembe jutott a Hungarian mondás: "Próba - szerencse." Odaléptem a Képviselők Nagy Ellenzéki Képviselőjéhez és őszinte véleménye után tudakozódtam.
- Az Egészségügyi Reform? - kezdte szokatlan nyíltságot ígérő hangon.Abban, őszintén szólva, nem tudom, hogy mi a fifika, de ha azok (itt a két kormánypártot jelképező távolba mutatott) csinálják, akkor az jó nem lehet nekünk, mert, ugyebár, ők fölözik le a hasznot, de még a fejésnél is ők magánhasznoskodnak. A parlamenti haszonszavazásnál ellene szavaztunk, mert nekünk az ellenszavazatokból származhat hasznunk: HA nem válik be a Reform, MI megmondtuk, HA beválik, de választások után, akkor Mi megreformáljuk a Reformot - és nekünk szüret! Az viszont, hogy a választások előtt váljon be, nem valószínű, mert egyrészt a magyar ember azért alapjában mégiscsak az a Petőfi-féle nemes, még ha nagy paraszt és nemtelen is. Pató Pál uraság az, kérem, mind, de a biztonság okáért mi is tesszük a dolgunkat, beteszünk a Reformnak, istenesen! Ha kell: ördögösen is.
Meglepetten hallgattam mindezt. Ámultomból megkérdeztem:
- Önök ennyire gyűlölik a baloldalt?
A Képviselők Nagy Ellenzéki Képviselője elmosolyodott:
- Mi?! Dehogy! Azt csak úgy mondjuk rájuk, haszonokokból, hogy 'Veres kutya, veres ló, veres ember egy se jó!'. Mikor voltak ezek baloldaliak egyáltalán? Jó, jó, veresek mellett voltak, de csak tagformálisan, valójában akkor sem voltak mellettük, hanem...Ők ugyanolyan tökös fickók, mint mi, ha a lényeget nézzük, valódi jelszavuk. 'Főeurópás életszínvonalat a Nép szeretett Képviselőinek, még akkor is, ha az ország népénél Kongó!'
- Kongó?!
- Igen, mármint afrikai módra kongó éléskamra!
Szédültem kissé, no nem attól, amit hallottam (azt enélkül is tudja az, aki értelemmel megáldott), hanem attól, hogy éppen tőle hallottam mindezt. Égiombudsman Pál vezetett át a tér túloldalára, a Virágosan Veres (valójában még csak nem is rózsaszín) Képviselők Képviselőjéhez.Mellette ott állt egy kis másikpártbeli törpe, a SZedd, De SZedd Össze Magad Pártocska Főképviselője. Érdekes módon kérdéseimre inkább az utóbbi válaszolt, az előbbi csak bólogatott.Közös véleményük könnyen kiderült: az Egészségügyi Reformmal lesz ami lesz, a Lényeg az, hogy a Haszon ne Isten kezében legyen (ha már a Reform úgyis ott van), hanem....
A főeurópás életszínvonalra vonatkozó mondásra is rákérdeztem, a törpe pedig készségesen válaszolt:
- Én nem voltam ott Öszödön, csak ez a bólogatós balfácán koalacicós társam, aki csak átmeneti szövetségesünk, hol egy puszit kap tőlünk, ha kezesbáránykodik, hol egy kis fejbeverést, ha nem. Ám ha te öszödön vagy: nem is kérdezel ilyet! Mi Bangladest tettük bele a mondásba, csak azért ugyan, hogy látszólag ellenkezzünk az ellenzékiekkel, de az sem semmi akkor, ha kimagyarázkodásra szorulunk, hiszen már nagy költőnk, Ady is a Gangesz partjairól jött, mint egyik versében bevallotta, onnan pedig már csak egy ugrás Banglades vagy, legrosszabb esetben, egy kis csónakázás azon a kolerás vizen.
Nem tértem még magamhoz, de azon hitemből sem tértem ki, hogy mindez varázslat. Az is volt. Égiombudsman Pállal meglátogattunk három rendszertváltott történészt, mindegyik bevallotta, hogy már gyermekkorában történelemhamisítónak készült, de csak ebben a gyönyörű Áldemokráciában hamisítgathat igazán.Utunkba vetődött még egy híres Nénike is, akit Égiombudsman Pál némi tréfás célzással cuciológusnak nevezett, pedig csak egy becsületes, bájosan naiv kormányszociológus volt. Égiombudsman Pál megígérte neki, hogy végtelen naivitásáért véges élete végén Ő is kap egy Nobilis Oklevelet és az életvég után szintén ezer puszit az angyaloktól.
Pál ugyanakkor figyelmeztetett engem: jutalom ide, jutalom oda, hamarosan vége lesz az Őszinte Országnak, mert éjfélkor jönnek a Hungarian Történelem Rossz Szellemei, végetér az ő hatalma, másoknak is meg kell adni a jogot a Másságra, és hát azok, persze, hazudozni akarnak...Kérlelni kezdtem:
- Ó, Nagyhatalmú Varázsló, Égiombudsman Pál Úr, folytassa a csodát! Maradjon őszinte ez a kis ország, az őszinteség az első lépés a Jó Útján...
A Nagy Varázsló nevetett:
- Lassan már Ön is olyan naiv, mint az a cuciológusnéne! Mi minden kellene még a Jó Útján való előrehaladáshoz, az őszinteségen kívül! Például elszántság, becsületes törekvés...
- Hát adjon ennek is kis országnak elszántságot, hajlamot a becsületre... - kérleltem.
A Nagy Varázsló most már nem nevetett: röhögött. Amikor abbahagyta, így oktatott ki:
- Mire menne ez a kis ország őszinteséggel, becsületes, a köz javát szolgáló törekvésekkel ebben a romlott, álszent, hazudozó, individualista, kapzsi, kegyetlen piacnagyvilágban?! Erre nem gondolt Ön? Vagy az Ördög tanítaná móresre, - vagy, ami még rosszabb, Samu Bácsi páholná el azzal a lézernádpálcával...Ám továbbítom észrevételeit a Jóistenhez, az Égi Újraalkotmányozó Nagygyűléshez, a Kossuth Apánk Kalapja téri Mennyei kisgyűléshez és... Úgy két-háromezer év múlva ez a kis Hungary már számíthat arra, hogy tudomásul veszik: ő is a világon van. Persze, ehhez előbb neki kellene rádöbbennie, hogy a világon van, - és ráadásul milyen világtalanul!
-