Feltöltve: 2007-12-17 10:57:39
Megtekintve: 6073
Vallomás
Behunyt szemmel nézlek, szádba súgom: - Jó velem?
Mint apró pillangó, ki szárnyát lebbenti
Ajkaid finom futamaival testemen,
dalba írod, s eljátszod milyen jó velem.
Szemed ölel, s szemem lágyan simít: - Jöjj velem.
Mint a hűvös szellő, ami elrepít messzi
színes tájakon, földön, levegőben, vizen
szívembe írod szemeddel, milyen jó velem.
Mint apró pillangó, ki szárnyát lebbenti
Ajkaid finom futamaival testemen,
dalba írod, s eljátszod milyen jó velem.
Szemed ölel, s szemem lágyan simít: - Jöjj velem.
Mint a hűvös szellő, ami elrepít messzi
színes tájakon, földön, levegőben, vizen
szívembe írod szemeddel, milyen jó velem.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-08-16 16:16:09
Irj ! Irj még sokat,
hogy a megélt és
elfelejtett álmokat
ne temesse be az idő,
legyen a múltból fakadó jövő
csillaga minden szavad.
2008-04-05 17:13:45
Tetszik a költeményed Dorothy62.
2007-12-18 19:48:02
........a nő vallat, hallani akarja, hogy szeretik, a férfi hallgat, gyöngédsége a vallomás ..............( Szóval, mint az életben. )
2007-12-17 17:12:09
Érdekes vers. Nekem valami "ideiglenes érdekszövetség" jut eszembe... Gratulálok! Tetszik.