(Nadix, "Hajléktalan barátomhoz" című versére)

Légy bölcs, mert nem az, ki jó,
bírja a jó dolgokat,
hát viseld el, mert mi mást tehetsz,
ha a világ éppen így halad.
Vagy ne viseld el,
és ne értsd meg, hiszen érthetetlen,
hogy ostoba, üres senkik,
tobzódnak kincsekben, élvezetben,
míg mi itt, jók, szépek, kedvesek,
kihűlt reménnyel nézünk
életünk romjai alól, tehetetlen.
Hát légy bölcs, és viseld el azt,
ami elviselhetetlen.