Feltöltve: 2007-12-14 19:13:29
Megtekintve: 7569
Sztrájk a családban
Divatosak azok a könyvek, méghozzá régóta, amelyek arról szólnak, hogy mit csináljanak a családtagok a családban: hogyan neveljék egymást, mit egyenek és mit ne egyenek, hogyan takarékoskodjanak és miként költekezzenek, miképpen szeressék egymást, sőt, a nemszeretés, válás esetére is vannak bölcs könyvecskék. Mindig szerettem volna ilyen "tanácsok a családnak" témájú könyvet írni, de valami eddig visszatartott, vagy az, hogy azt a résztémát már elírták előlem, vagy egyszerűen saját, hőn szeretett, messze átlagon felüli családom.
A Hungarian ország- és egyéni problémák megoldására adódó nagyszerű lehetőség azonban ismét kezembe adta a tollat, azaz komputerem billentyűzetét. Tényleg! A régi, jól bevált kétélű csodaszerek mellett(mint például a történelemből megszokott háború) most itt egy új, ha nem is vadonatúj csodaszer: a sztrájk. Mi lenne alkalmasabb ezen kis ország felvirágoztatására, mint a pénzt, paripát, fegyvert követelő munkabeszüntetés?! Ezt a Szent Polgárdemokrácia egyik legnagyobb vívmányának tarthatjuk, hiszen a Nép, amelyik féllábon ugrál a Választás gyönyörűségétől, és megválasztja Szeretett Képviselőit (pontosabban félszeretett képviselőit, mert a Nép egyik fele Fineszes Pistáért lelkesedik, másik fele Háromperhármas Szegfűszagú Tóniért) most, a választások után, féllábon ugrálhat megint: itt van a SZTRÁJK! Ezzel a csodaszerrel, hiszi, azt is el tudja érni, hogy szeretett képviselője (a saját jól felfogott érdekein kívül) valamelyest azok érdekeit is képviselje, akik őt megválasztották. Hadd higgye! Bár a látszat csapdájába esik (mint mindig) és azt hiszi: ő választott, ez sem igaz, de erről ne világosítsuk fel. Még nem érett meg ilyen felvilágosításra.
Inkább higgye azt, hogy sztrájkokkal sokra lehet menni, majd ha egyre kevesebbre megy, akkor magától rájön az ellenkezőjére. Igaz ugyan, hogy más kárán tanul az okos, - de minek okost keresni ott, ahol nincsen?!
Mindettől függetlenül a sztrájk szép, kellemes dolog. Az ember elnyújtózik a napon, a déli verőfényben, ellazul, pihen. Igaz, most tél van, nem olyan kellemes elnyújtózni a déli verőfényben, mint a szubtrópikus tengerparton, de azért a déli verőfény mégis verőfény. Már írom is bestsellerkönyvecském: "SZTRÁJK A CSALÁDBAN" címmel.
Igen, igen, a gyerek is sztrájkolhat a családban! Mondjuk: kevesli a zsebpénzét, többet szeretne kapni a szüleitől, de nem kap. Erre a gyerek beszünteti a tanulást, az iskolából hozza az elégteleneket. Papája, a családállamfő, megtagadja tőle a kézfogást és pártok feletti, kétértelmű halandzsában részesíti, - de a gyerek nem és nem! Mama családházelnök javasolja, hogy halasszák el a zsebpénzfelemelés kérdésének megtárgyalását tavaszra, de hiába. A gyerek csak hozza, hozza az elégteleneket. Van-e ennél jobb út a zsebpénzfelemelkedés felé?
Nincsen, de beüthet a baj. Például a tanító bácsiék is sztrájkolnak, így szegény gyerek nem tud egyeseket hozni, vagy a tanító bácsiék nem sztrájkolnak ugyan, de a busz- és villamosvezető nénik és bácsik igen, így szegény gyerek nem tud egyesszerzés céljából iskolába menni. Tanulság: össze kell hangolni a sztrájkokat!
Tovább megyek: a papa is gondolhatja úgy, hogy a mama, vagyis a feleség (esetleg formálisan csak együttélő nőnemű feleséghelyettesítő) nem ad neki elég pénzt kocsmázásra, - adhatna többet! Ilyenkor a papa is sztrájkolhat, beszüntetheti a családi munkát, de esetleg ez akadályba ütközik, mivel eddig sem csinált a családban semmiféle munkának nevezhetőt (hacsak a sportújság olvasása nem sorolható ide). Ilyenkor segíthet a fordított sztrájk!
Nocsak, ugye, elhültek, Olvasóim?! Nem tudják mi az a fordított sztrájk! Egyszerű pedig: HA a sztrájk munkabeszüntetés, AKKOR a fordított sztrájk ennek ellentéte, vagy a munkabeszüntetés beszüntetése. A papa ilyenkor vadul családi munkába kezdhet: mosogathat, miközben véletlenül eltör két porcelántányért, nekiállhat galuskát készíteni, miközbben mindenki lisztes lesz, nem csak az, aki a közmondás szerinti malomban jár, kisütheti a húst, miközben sok minden kisülhet, még a kisült húsról is az, hogy túlsütés miatt ehetetlen... Lehetséges győzelem: a feleség (együttélő, de pillanatnyilag élettelenné vált élettárs) felemelt kocsmapénzzel maga küldi el a fordított sztrájkolót az italkimérésbe.
További lehetséges családi sztrájk (különös tekintettel a karácsonyi ünnepekre) a rokonfogadók sztrájkja. Igen hasznos sztrájk, rengeteg megtakarított étel-ital maradhat utána, bár esetleg viszontsztrájk lehet rá a válasz. Olykor elég lehet egy nagy tábla: "Sztrájkolunk, boldog ősöket, rokonokat, ismerősöket nem fogadunk! Éljen Ady Endre!". Ha esetleg ez nem elég, akkor az esetet meg kell toldani néhány "leg-" - gel.
Miközben így írogatok, szorgoskodom, csak eszembe jut egy fontos financiális kérdés, ami legalább annyira izgat, mint az ország reménytelen gazdasági állapota (utóbbi, ha úgyis reménytelen, minek izgasson?). Hűha! Ha én a megírt bestsellerért csak annyit kapok kézhez a levonások után...hát akkor meg sem írom! Sztrájkolok.
Magamra veszem a munkaközöny egykedvűségét. Eleinte nehezen megy, de tizenöt perc múlva már sokkal könnyebben. Magával sodor a munkabeszüntetés hangulata. Kinézek az ablakon, ott is, délidőben, hazafelé tartó emberek, táblákkal. Nem tudom miért, de eszembe jut egy Nagy Költő verssora Áradat című költeményéből:
"- Hé emberek, hova, hova?"
Hüm-hüm! Hát igen, ezen is érdemes volna elgondolkozni. El is gondolkodnának ezen egyesek, ha Hungary kicsit gondolkozósabb ország volna, - de nem az.
A Hungarian ország- és egyéni problémák megoldására adódó nagyszerű lehetőség azonban ismét kezembe adta a tollat, azaz komputerem billentyűzetét. Tényleg! A régi, jól bevált kétélű csodaszerek mellett(mint például a történelemből megszokott háború) most itt egy új, ha nem is vadonatúj csodaszer: a sztrájk. Mi lenne alkalmasabb ezen kis ország felvirágoztatására, mint a pénzt, paripát, fegyvert követelő munkabeszüntetés?! Ezt a Szent Polgárdemokrácia egyik legnagyobb vívmányának tarthatjuk, hiszen a Nép, amelyik féllábon ugrál a Választás gyönyörűségétől, és megválasztja Szeretett Képviselőit (pontosabban félszeretett képviselőit, mert a Nép egyik fele Fineszes Pistáért lelkesedik, másik fele Háromperhármas Szegfűszagú Tóniért) most, a választások után, féllábon ugrálhat megint: itt van a SZTRÁJK! Ezzel a csodaszerrel, hiszi, azt is el tudja érni, hogy szeretett képviselője (a saját jól felfogott érdekein kívül) valamelyest azok érdekeit is képviselje, akik őt megválasztották. Hadd higgye! Bár a látszat csapdájába esik (mint mindig) és azt hiszi: ő választott, ez sem igaz, de erről ne világosítsuk fel. Még nem érett meg ilyen felvilágosításra.
Inkább higgye azt, hogy sztrájkokkal sokra lehet menni, majd ha egyre kevesebbre megy, akkor magától rájön az ellenkezőjére. Igaz ugyan, hogy más kárán tanul az okos, - de minek okost keresni ott, ahol nincsen?!
Mindettől függetlenül a sztrájk szép, kellemes dolog. Az ember elnyújtózik a napon, a déli verőfényben, ellazul, pihen. Igaz, most tél van, nem olyan kellemes elnyújtózni a déli verőfényben, mint a szubtrópikus tengerparton, de azért a déli verőfény mégis verőfény. Már írom is bestsellerkönyvecském: "SZTRÁJK A CSALÁDBAN" címmel.
Igen, igen, a gyerek is sztrájkolhat a családban! Mondjuk: kevesli a zsebpénzét, többet szeretne kapni a szüleitől, de nem kap. Erre a gyerek beszünteti a tanulást, az iskolából hozza az elégteleneket. Papája, a családállamfő, megtagadja tőle a kézfogást és pártok feletti, kétértelmű halandzsában részesíti, - de a gyerek nem és nem! Mama családházelnök javasolja, hogy halasszák el a zsebpénzfelemelés kérdésének megtárgyalását tavaszra, de hiába. A gyerek csak hozza, hozza az elégteleneket. Van-e ennél jobb út a zsebpénzfelemelkedés felé?
Nincsen, de beüthet a baj. Például a tanító bácsiék is sztrájkolnak, így szegény gyerek nem tud egyeseket hozni, vagy a tanító bácsiék nem sztrájkolnak ugyan, de a busz- és villamosvezető nénik és bácsik igen, így szegény gyerek nem tud egyesszerzés céljából iskolába menni. Tanulság: össze kell hangolni a sztrájkokat!
Tovább megyek: a papa is gondolhatja úgy, hogy a mama, vagyis a feleség (esetleg formálisan csak együttélő nőnemű feleséghelyettesítő) nem ad neki elég pénzt kocsmázásra, - adhatna többet! Ilyenkor a papa is sztrájkolhat, beszüntetheti a családi munkát, de esetleg ez akadályba ütközik, mivel eddig sem csinált a családban semmiféle munkának nevezhetőt (hacsak a sportújság olvasása nem sorolható ide). Ilyenkor segíthet a fordított sztrájk!
Nocsak, ugye, elhültek, Olvasóim?! Nem tudják mi az a fordított sztrájk! Egyszerű pedig: HA a sztrájk munkabeszüntetés, AKKOR a fordított sztrájk ennek ellentéte, vagy a munkabeszüntetés beszüntetése. A papa ilyenkor vadul családi munkába kezdhet: mosogathat, miközben véletlenül eltör két porcelántányért, nekiállhat galuskát készíteni, miközbben mindenki lisztes lesz, nem csak az, aki a közmondás szerinti malomban jár, kisütheti a húst, miközben sok minden kisülhet, még a kisült húsról is az, hogy túlsütés miatt ehetetlen... Lehetséges győzelem: a feleség (együttélő, de pillanatnyilag élettelenné vált élettárs) felemelt kocsmapénzzel maga küldi el a fordított sztrájkolót az italkimérésbe.
További lehetséges családi sztrájk (különös tekintettel a karácsonyi ünnepekre) a rokonfogadók sztrájkja. Igen hasznos sztrájk, rengeteg megtakarított étel-ital maradhat utána, bár esetleg viszontsztrájk lehet rá a válasz. Olykor elég lehet egy nagy tábla: "Sztrájkolunk, boldog ősöket, rokonokat, ismerősöket nem fogadunk! Éljen Ady Endre!". Ha esetleg ez nem elég, akkor az esetet meg kell toldani néhány "leg-" - gel.
Miközben így írogatok, szorgoskodom, csak eszembe jut egy fontos financiális kérdés, ami legalább annyira izgat, mint az ország reménytelen gazdasági állapota (utóbbi, ha úgyis reménytelen, minek izgasson?). Hűha! Ha én a megírt bestsellerért csak annyit kapok kézhez a levonások után...hát akkor meg sem írom! Sztrájkolok.
Magamra veszem a munkaközöny egykedvűségét. Eleinte nehezen megy, de tizenöt perc múlva már sokkal könnyebben. Magával sodor a munkabeszüntetés hangulata. Kinézek az ablakon, ott is, délidőben, hazafelé tartó emberek, táblákkal. Nem tudom miért, de eszembe jut egy Nagy Költő verssora Áradat című költeményéből:
"- Hé emberek, hova, hova?"
Hüm-hüm! Hát igen, ezen is érdemes volna elgondolkozni. El is gondolkodnának ezen egyesek, ha Hungary kicsit gondolkozósabb ország volna, - de nem az.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!