Igazságot kereső, becsületes politika nélkül nincs értékes irodalom sem, legalábbis nem egy ország szintjén.Akik ma "politikamentes irodalom" mellett kardoskodnak, azok annyira nem értik Ady, József Attila vagy más klasszikusok munkásságát, hogy jobban tennék, ha mélyen hallgatnának.Mikszáth Kálmán "Két választás Magyarországon" című művének főhőse, Katánghy Menyhért, pontosan úgy viselkedik, mint sok mostani képviselő!

Az Igazság mindig "provokálja" azt, akinek tarsolyában Hazugságok és Féligazságok.
Az ilyen hazugságokból, féligazságokból pillanatok alatt kígyó, béka lesz.

Keserű igazság: a történelem folyamán - rövid időszakok kivételével - az Igazság mindig balesetet szenvedett, - és vele a nép is.

Sok nép büszkélkedik történelmével, de, ha előbb kicsit gondolkozna, kevésbé tenné.

A legtöbb nagy hazaffy igen nagy zsebgazdafi.

Az Igazság barátságos az Őt keresővel szemben, de nem hízeleg.Ha hízeleg, akkor már nem az Igazság.

Van, aki leérettségizik, és egyből mindent elfelejt, amit történelemből tanult.Ez nem jó, de ennél sokkal rosszabb, ha az illető később megtanulja a történelemhamisítást.Persze, ez csak a társadalomnak rossz, a hamisítónak nem.

Más dolog a történelmet visszanézőn megítélni, - és megint más a jelenben élni.A visszanézőtől jogosan várhatnánk, hogy sok mindent világosabban lásson, de, ezt, sajnos, gyakorta hiába várjuk.

Óriási hatalom, törpécske erkölcs.

Nemes erkölcs, üres erszény.Mégsem mondom, hogy erkölcsöt elkölts.Inkább az erszény legyen üres, mint a lélek!

Már van ellenzéki nagyszőlősgazda, meg ugyanaz koalíciósban is.Hamarosan, úgy vélem, jön a
"lesz még szőlő, lágy kenyér.." is, - ígéretekben.Közelednek a választások.

Egy politikus kéziratát olvasom.Nagy baj, ha a kéz írat, és nem a józan, becsületes ész!

Kissé éles kritika talán, de elgondolkoztató: népegészséghez nép is kell, - a szó nemesebb értelmében.

A Vezér tükör: követőinek tükre, ha pedig halála után szobrot kap, - az elsősorban követőinek szobra.

Hinni nem annyit jelent, mint tudni, - sok ember e kettőt mégis azonosítja.

A vakhit kára nem csupán az, ami látható.

Aki nem akar tudni valamit, annál a legbölcsebb és legtapasztaltabb tanító is csak idejét vesztegeti.

Sok okról, ha elgondolkozunk rajta, kiderül, hogy valójában oktalanság.

Drága a gyógyszer: a kisjövedelmű nyudíjas joggal sír, de, hogy ez a bánat ne legyen feltűnő, a gyógyszerkereskedelem és gyógyszeripar is ravaszul vele krokodilkönnyez.

A Benes-szobor felállítását pillanatig sem helyeslem, mert nem helyeslek semmiféle "kollektív büntetést", amikor az áldozatokat együtt ítélik el a bűnösökkel.Ám én nem csupán ezt a benes-i elvet és gyakorlatot ítélem el, hanem, annak ikertestvéreként, azt is, amikor magyarok a "románokról", románok a "magyarokról", nem-zsidók a "zsidókról", zsidók a "keresztényekről", nem-romák a "cigányokról" /és fordítva!/ beszélnek sommásan elítélően, vagy esetleg utóbbi szerint cselekszenek is.Sőt! Ezt a sort ugyancsak folytathatnánk, mert, például, a magyarok egyrésze is, részben az ostoba és hazug propaganda hatására, csúnyán és igazságtalanul nyilatkozik erről-arról másképpen vélekedő magyarokról.. Szerintem igencsak tanulni kellene a múltból, - és a jelenből!