Mint védelmező sorompó,
Úgy hullt rá szelídsége.
Egy pillanat alatt elültek
lelkének nyomasztó képei.
Hirtelen egy csillogó narancsligetben
találta magá, ahol
édes álom villódzó rémei
jelentek meg előtte.
Zord ábrázattal szaladni,
kezdett; a lágy fű
símogatta meztelen lábait.
Megállt mert szózatot
hallott kintről, a szférán
kívülről. Az Úr volt az,
kiben eddig nem hitt.
Életének tarkasága, színei
kisültek, szürke lett tudata.

Ez volt az első, halált
hozó találkozása a Mesterrel,
s a lány szomorú szívvel
vette tudomásul, mostantól
az örökkévalóban örvendenie kell.