Nem csak minden kóbor kutya kóbor kutya, vagy legalábbis nevezi magát annak, mert van olyan nem kutya is, aki - otthagyván nagykutyaságát - némi kóborlás után elment egy másik csatornakennelbe, műsorvezetőnek. Kóbor kutyának pedig, inkább dicsekvően, mint önkritikusan, saját maga nevezte el magát.
Bár ez a kóborlás nagyon enyhe kifejezés csintalankodásaira, de ha elment, hát elment. Ki róná ezt fel neki, amikor az elmúlt bő másfél évtizedben egész nyájak váltottak bégetést, aklot a kis Hungaryban? Én biztosan nem. Ilyen migráció nagyonis megszokott ezen a tájon.
Az viszont egyenesen megdöbbentő, hogy mi történt vele! Megverték!
Utálok, elítélek minden verekedést, bármilyen nézeteltérés is az alapja. A Hungarian kocsmákban lezajló pórias ütlegeléseket éppen úgy, mint a történelmi Magyarország kissé kozmopolitább úri párbajait, mivel utóbbiak is nagy baromságok. Talán annak, aki lelövi vagy kardjával jól megvágja ezt vagy azt a dolgot másképpen látó ellenfelét, attól lesz igaza, hogy a másiknál jobban lő vagy vág?! Persze, a Hungarian koponyák jórésze ma is úgy véli: attól. Ám jó az nekünk, ha a kis Hungaryt úgy tartják számon: "verekedős ország" (még ha verekedős ország is)?
No de térjünk vissza az említett úrra és, némi kárpótlásképpen nevezzük nagy kezdőbetűkkel Kóbor Kutyának. Ugyanis igen megverték, rossz volt ránézni vöröscsíkos fejére a fényképen. Az embernek rögtön eszébe jutott, hogy...
Egy bizonyos klasszikus regényben a meglőtt bíró vérének földszerző joga volt (amit a lövés után elvbarátai nagyon ki is használtak, legyen itt minirejtvényként, hogy melyik műben!). Ám nem tudom, hogy a Kóbor Kutya vérének van-e szavazatszerző ereje. Sőt, még szavairól sem tudom bizonyosan, de minden előfordulhat ebben a kis országban, ahol...
Kóbor Kutyát négyen verték meg, állítólag mélygarázsában. Jelenleg a rendőrség vizsgálja, hogy azért, mert 1. nem tetszett nekik az illető fizimiskája, vagy 2. csatornakennel-műsorvezetését próbálták ilyen helytelenítendő módon kritizálni, esetleg 3. más okból, például így akarták lebuktatni az igazságügyminisztert, az országos rendőrfőkapitányt, valamint az országos rendőralkapitányt (hiszen ki más lehet felelős ilyen esetért, Hungary ez, itt bármelyik szendeséget és szüzességet szimuláló leány rámutathat vádlólag a meglepett rendőrökre, azután csak úgy hullanak a fejek, amin utólag nem segít, hogy kiderül: az a bizonyos leányka...nem ám, hiszen mint is ismerne ez a jogászállam olyan fogalmakat, mint az "ártatlanság vélelme", amely nem csak ártatlanságot szimuláló leányokra alkalmazandó!).
Kóbor Kutya támadói (legalábbis abból, amit ő a médiának közölt, ez gyanítható) a Piacgazdaság tanítványai lehettek, mivel a verés végén eszükbe jutott: "Jé, mi ingyen verjük ezt a Kóbor Kutyát, amikor Krisztus koporsóját sem...?". El is kérték Kóbor kutya pénzét, no, az nem volt sok, ha ötezer és hétezer forint között mozgott, hiszen abból mennyi jut egy verőlegényre a négyből, ha testvériesen elosztják? Én azonban úgy gondolom: feketemunkások lehettek e vassal botozók, akik előzetesen már megkapták tiszteletdíjukat valakitől. Ez azonban csak feltételezésem, aminek annyi alapja azért van: ha négyen vernek valakit a pénzéért és az illető mindössze hézezer forintot ad nekik, azt minden bizonnyal agyonverik.
Csúnya dolog az ilyen verekedés! Aki kígyót-békát kiabál másokra, azt azok a bizonyos mások ne verjék meg, hanem 1. kiabálják vissza rá a kígyót-békát, vagy 2. adják a kígyókat és békákat a gólyáknak (állatszeretetből, az állatok erre inkább rászolgáltak, mint egyes...), vagy 3. jelentsék fel a kígyót-békát kiabálót az Államelnöknél, az Alkotmánybíróságnál, a Főkotmánybíróságnál, az Ombucosmannál, valamint a Sóhivatalnál gyűlöletbeszédért (utóbbi esetben röpke két-három év alatt ott a küszöbön a békés elintézés, mint annál a Hungarian-bátorságú Egyházfinél, aki eszmei tévedésből rossz helyen és alkalommal olvasta fel Ruhakészítő Dezső írói művét, és a végén békességesen kiderült: az említett író nem büntethető meg, mivel a Gellérthegyen csak szoborfeje található, ő maga pedig már a Mennyországba elsodródott faluban hirdeti kissé egyoldalú fajszeretét). Karácsony közeledvén még az is eszembejut nézeteltérés-esetekre, hogy "aki téged megdob kővel...", de a kenyér ára már annyira felment, hogy ezt nem merem ajánlani.
Egy szó mint száz: szegény megvert Kóbor Kutyának felépülést kívánok - fizikálisan. Remélem, hogy hamarosan felépül. A még szegényebb Hungarian népnek is felépülést kívánok téves nézeteiből, hamis fogalmaiból, abból a meggondolásból, hogy egy ilyen jókívánság nem kerül semmibe. Utóbbit azonban nem merem remélni, sem hamarosan, sem pedig belátható időn belül. Realista vagyok én, kérem, ha olykor kissé idealistán is!