Szemem világot lát
De sötétet érzek
Kimondatlan boldogság
De belül félek.

Dermesztő fagyban is
Perzselő tűzben égek
Reménytelenségben is
Őszintén remélek.

Az élet az ölelőm
De halált látok
Eljött az én időm
És most mégis várok.

Savas eső hull rám
Vissza nem marok
Átkoznák hullám
Mégis őszinte vagyok.

Szeretetet látok
Ez látszatbéke
Érthető, mit mondok
Mégsem vagyok megértve.

Jégbe borult világban
Állok egyedül égve
Nem tudják hol van
csak én, a végtelen vége.