Izomagyú történeteiből

Senki nem tud úgy cidázni, mint Lulu - mondta, bizalmasan közel hajolva, szinte az arcomba köpve szavait Homlokos, a nagydarab, kövér költöztető, miközben csak úgy mellékesen szájához emelte sörömet, és nagyot kortyolt belőle, majd folytatta okítását:
Lulu egy igazi klasszis! Ha feláll, csak őt, csak vele menj a klotyóra. Öt perc alatt megcsinál és csak két kila. Ennyiért ma már szart se kapsz.
Nem tudtam, ki lehet a Lulu, körbenéztem, hátha valakinek olyan Lulus kinézete van, de rajtunk kívül csak egy csöves, aki éppen állva szunyált, és a csapos volt a helységben.
Korán van még.
Ne keresd, felesleges, ilyenkor még horpaszt a szemét szopósszájú, pedig most jól jönne, mert nagyon kanos vagyok, ma egy olyan kisbigét láttam az új irodaházban, ahova a cuccost vittük, hogy azóta is háromlábon járok. Csodás zabálnivaló segge volt, még a gyomrom is belefájdult, ahogy lóbálta előttem. Mert lóbálta a kis szemét, és élvezte, hogy ott nyögök mögötte a látványtól. Még a kulcsát is leejtette, és amikor lehajolt...ó, az nem semmi volt, úgy nyálaztam, mint egy ökör. Félre is nyeltem, azt majd eldobtam az íróasztal végét a nagy köhögésben. Direkte csinálta a kis rüfke, tudom, direkte.
Ez a szemétláda Lulu, meg délután négykor még szunyál, hogy verné a hangyabolyba a rohadt kurvája. Soha nincs itt, amikor kellene. Ha nem jön hamarost, kénytelen leszek lerántani magamat.
De az nem olyan jó, mint ő, bár ingyér van...
Hozhatnál egy sört, mert ez üres - tette elém a volt söröm üvegét a pultra, hát intettem két ujjal, legalább nekem is jut, mert száraz voltam magam is, mint az aggszűz lyuka.
Meg egy cserko is jöhet, ha már meghívtál. Jó az hígítónak.
Vöröslött a szőrös pofája, és izzadt, mint egy disznó, meg a szaga is olyan, és csak nyomta magát hozzám a nagy hájas hasával, ahogy lelkesen magyarázott.
Fokhagymaszagú.
De olyan romlott fokhagymaszagú, mintha már rohadna benne a hús. Az a poshadt, nehéz, ruhástólalvós szag. Mögöttem a fal, nem tudok hátrálni, oldalt a könyöklő zárja el az utat.
Eltolni sem tudom, van vagy 140 kiló, meg különben is, ha begurul, akkor képes lefejelni, mert abban verhetetlen, ezért is kapta a nevét, hogy Homlokos. Akkor pedig összetöri a képemet, mint egy tojást. Jobb a béke.
Luluban az a legjobb, folytatta, hogy protkója van, kivehető. Mindig kiveszi előtte, mert egyszer majdnem megfulladt, amikor lelökték a torkáig, még a mentőt is ki kellett hívni hozzá.
Úgy sokkal jobb, bársonyos, mint egy csöcsösbabáé.
Te, mi szétröhögtük a pofánkat, ahogy az ürge kirohant a klotyóról, a gatyáját két kézzel huzigálva, álló farokkal, hogy mingyá megfullad, meg segítsenek, segítsenek, még megdöglik nekem!
Baromi nagy volt az ürgének, nem csodálom, hogy kiverte a protkót a helyéről a marhája.
A Lulu meg ott fetrengett a földön a klotyóban, és csak hörgött, meg rángatózott össze-vissza, a szeme kidülledt, tisztára olyan volt, mint azok a szaros kis ölebek, tudod, az a pinanyaló fajta, amit a gazdag vén lotyók tartanak, ha már nem jutnak hozzá betevőhöz.
Volt egyszer egy ilyenem.
Nem kutya, vénasszony, Budán.
Egy baromi csicsás villába vittünk fel egy hatalmas régi szekrényt, valami drága darabot, mert úgy reszketett az öreglány, hogy: - jaj, vigyázzanak rá, mert ez egy eredeti máriaterézia - közben meg összetapogatott - hogy maga milyen erős egy ember, meg milyen kemény izmai vannak - és fogdosta a karomat, aztán még a seggemet is, úgy, mintha véletlen lenne.
Amikor fizetet, a többiek már lementek a kocsihoz, akkor még rátett öt rongy jattot a megbeszéltre, és csak úgy reszketett a szája, meg liheget, ahogy a gatyám elejét vizslatta, még a szemüvegét is feltette, majd megkérdezte, hogy este segítenék-e, helyretolni a bútorait jó pénzért. Pedig minden a helyén volt, mert az is benne van a fuvarban, még össze is sepregettünk. A villákban megkívánják az ilyesmit, meg hogy ne legyünk piásak, meg a lábtörlést. Mert hogy a szőnyegek, meg minden, miközben cipeljük a dög nehéz motyójukat, csuszakolhatjuk a lábunkat is. Ha egyszer megpróbálnák, többet nem kérnének ilyet soha.
Mikorra jöjjek kisnagysád? - kérdeztem vissza, mert rögtön levettem, hogy nem bútort kell itt majd toszigálni.
Egyébként jól nézett ki, ahhoz képest.
Kicsinyként sok pírosító, meg púder volt rajta, de jó szaga volt neki, meg a formája is még rendben volt, bár talán kissé sok húsi volt itt-ott, főként hason, meg háton.
Olyan szagú, mintha húsvét lett volna, olyan locsolásos, pedig nem volt, már rég elmúlt, meg vörös haja, nagy vörös konty.
Akkor még nem tudtam, hogy levehető.
Meg gyönyörű, hatalmas dudái voltak. Egy cseppet sem lógtak még neki. Nem, semmit sem.
Búcsúzásként, ha már így megbarátkoztunk, bele is markoltam, te haver, az olyan kemény volt, mint egy felfújt focilabda. Abban a korban azért, mert volt vagy hatvan, az nem semmi. A nyakán, meg a karján már meglátszott, de az nem fontos, az mellékes egy nőben.
Még ma sem értem, hogy csinálta.
Rögtön felpattant a jancsim, ő meg egyből viszonozta a markolásomat, ahogy ezt észrevette. De mennem kellett, mert a többiek már kiabáltak, hogy ideje indulni, mert a kocsit órára fizettük.
Tízre kellett volna vissza, gondolom a szomszédok miatt, addig lejöttem ide egy kis lazításra, meg hát volt egy fölös ötösöm, mert a többieknek nem mondtam, hogy rápakolt az öreglány a lére, az, a duzzadó nacim miatt volt nekem adva, gondoltam, feltöltök, mert az ilyen puccos házakban nincs rendes pia, csak flancos löttyök, attól meg vagy elszunyálok, vagy okádok.
Na, de ne csak pofázunk, így kiszáradok, meghívsz még egyre?
Meg sem várva a választ odaszólt a csaposnak: a barátom ismétlést kér, de a pálesz lehet nagyobb, kettő az egybe, nem kell két poharat mocskolni!
A dupla pálinkát egy kortyra leengedte, krákogott kicsit, majd kivett a cigimből egy szálat, rágyújtott, a dobozt, mintegy véletlenül ingzsebébe gyűrte és csak ezután kortyolt bele megfontoltan a sörbe.
Kis szünetet kértem, mert már ugyancsak feszült a hólyagom.
Kimentem a klotyóra, legalább megtekintettem a helyi nászok színterét, ahol Lulu, a legjobb, majdnem otthagyta a fogát.

folyt.köv.talán.