Egy vén kecske, azt mekegte:
Okos, itt, már nem lehetsz te.
A főkecske csak ő lehet.
S jól megrúgja alfeledet,
Hogyha nem hallgatsz a szóra:
Kecskeestre, virradóra.

Alkecskeként figyeld szavát,
Hogy butítja, a sok gidát.
Szegény párák, csak fülelnek,
Visszamekegni sem mernek.

Kecskeszakáll, kecskeszarv.
Elrejti őt, mint a kertben,
Fűszálak a kecskeszart.
Egyszer esik, ami esik
Gazdája majd ráéhezik,

S vérét ontja azon nyomban.
Mekkenni sem lesz ideje.
Feltűnésed, gonosz kecske,
Ami sírod lesz, te beste!
Nem hiszed, te gúnyos állat:
Kecskehúsra kordul gyomra,
Tested kecskepecsenyévé válhat.