Hull, a pelyhes fehér hó
Csilingel a szán, hej-hó!
Vágtat vele hat pej ló.

Készülődünk karácsonyra:
Nagyiéknál, disznótorra.
Forró már a kemence,
Finom kalács sül benne.

Apó, fát aprít a tűzhöz,
Parázs, forró ölelése férkőzik,
A meleg üsthöz.

Friss havon a bíbor csillog,
Malac csülkén, ég a billog.
Olvad a hó körülötte:
Perzselődik, még megég te!

Gőzölög a friss, meleg vér
Koccintsunk hát, egyet testvér!
Bentről, kenyér illata száll,
Kutya, macska, fázva riszál.

Húzza őket be, az orruk:
Talán, nem feledkeznek meg róluk.
Pislákolva fénylik a hold,
Csillag fénye,hidegbe holt.

Estére a munka is kész,
Elfáradt,a sok dolgos kéz.
Vájdlingban a malacságok,
Karácsonyi finomságok.

Kisült kenyér, forró kalács, pogácsa,
Édes illat: otthonszagú varázsa.
Padkán gömbölyödő macskaurasága,
Vackába bújt,házőrzőre sandít:
Ki álmodva már, velős csontra bandzsít.

Odakinn csak hull, a pelyhes fehér hó,
Csendesen húz szán előtt, a hat pej ló.
Hosszú,havas éjszakán,hazatérnek ők is tán...