Feltöltve: 2007-12-10 11:47:02
Megtekintve: 6198
Kinek van igaza?
A Müvészetek palotáját építették. Két munkást szólított meg az újságíró.
Az egyik:
- És te mit csinálsz itt?
- Én? Én csak rakom a téglát téglára és ez nagyon unalmas. Méghozzá semmi pénzért, bezzeg az urak...! Mint egy rabszolga
dolgozom itt...
A másik:
- Hát te, te mit csinálsz?
- Én vagyok a világ legboldogabb embere. Ezekbôl a jelentéktelen téglákból csodát csinálok. Tudja mi lesz ezekbôl?...
...
Kinek van igaza? Persze mindkettőnek. De éppen ez a kínos!
Az igazság néha olyan amilyennek látjuk. Lehet választani. Választhatod látni a nyomort, az igazságtalanságokat, a hibákat stb, mialatt a másik látja az élet nagyszerűségét.
Kínos ha te csak a nyomort látod!
Az egyik:
- És te mit csinálsz itt?
- Én? Én csak rakom a téglát téglára és ez nagyon unalmas. Méghozzá semmi pénzért, bezzeg az urak...! Mint egy rabszolga
dolgozom itt...
A másik:
- Hát te, te mit csinálsz?
- Én vagyok a világ legboldogabb embere. Ezekbôl a jelentéktelen téglákból csodát csinálok. Tudja mi lesz ezekbôl?...
...
Kinek van igaza? Persze mindkettőnek. De éppen ez a kínos!
Az igazság néha olyan amilyennek látjuk. Lehet választani. Választhatod látni a nyomort, az igazságtalanságokat, a hibákat stb, mialatt a másik látja az élet nagyszerűségét.
Kínos ha te csak a nyomort látod!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-12-13 13:22:39
Szia hajcihô!
Örülök hogy benéztél.
netkobzos
2007-12-13 13:09:19
Aysa!
Köszi ezért a történetért és sok szerencsét!!!
netkobzos
2007-12-10 16:17:24
Én katedrálist építek ( ha megkérdezel).
2007-12-10 16:16:36
Ismerős történet
Így ismerem:
A középkorban egy ember vándorolt a poros úton. Ahol emberekkel találkozott, megkérdezte tőlük, hogy mit dolgoznak és kinek. . Ekkor találkozott egy emberrel, aki az út szélén ült, és mélyen meggörnyedve egy követ faragott. A vándor megállt, és nézte. Mivel nem értette, hogy mit csinál, megkérdezte:
- Barátom, meg tudod nekem, idegennek mesterségedet magyarázni, hogy eláruld, mit csinálsz?
Anélkül, hogy tevékenységét abbahagyta volna, a férfi rosszkedvűen mormolta bajusza alatt:
- Látsz mindent. köveket faragok.
Gondolataiba mélyedve ment tovább a férfi. - Miféle élet ez, - gondolta magában - egész idő alatt követ faragi?
Később ismét egy ülő férfit látott, aki szorgalmasan egy követ faragott. Odament hozzá, és megkérdezte:
- Barátom, miért faragod ezt a követ itt? - A férfi, kissé megijedve a váratlan kérdéstől, rövid habozás után válaszolta:
- Nem látod, idegen, hogy sarokköveket csinálok?
Tudatlanságától találva folytatta útját a vándor. A csalódás egyre nőtt benne, mert nem tudott kiegyezni azzal, amit látott.
- Az élet egész boldogsága abban van talán, hogy követ faragjunk vagy sarkkövet csináljunk? - Súlyos gond nyomta a szívét, és alig vette észre, hogy ismét elhaladt egy férfi mellett.
Ez is a poros út szélén ült, és egy követ faragott oly módon, mint a másik két férfi. A vándor megállt és módfelett csodálkozva vizsgálta, mit csinál. Miután meggyőződött róla, hogy ő is ugyanolyan ügyesen, egyszerűen követ farag, lassan odament, és szavait - melyeket nem tudott tovább visszatartani - hozzá intézte a következőképpen:
- Barátom, mondd, mit csinálsz? Követ faragsz talán, vagy talán sarkköveket csinálsz?
- Nem, idegen - felelte a férfi és letörölte homlokáról az izzadtságot. - Nem látod? Katedrálist építek!
2007-12-10 12:50:54
Tökéletesen egyetértek veled! Üdv: Hajcihő