Feltöltve: 2007-12-09 16:45:01
Megtekintve: 5991
Holocaust sorozat / 17. A másik Édesanya
"A zsidók még a marhavagonban sem hitték el, mi történik. Csak édesanyja mondta: "minket a végén még megölnek, kisfiam"." Idézet SZENCZI TÓTH KÁROLY Dachau c. írásából / ÉS 2007. május 25.-i 21. szám
A másik Édesanya
A súlyos éjszakát
novemberi szélrohanás
ostorozta foszlányokra.
A szerelvény megállt ,
meglazult a deszka
és a megbillent padló
tágra nyílt hézagát
szabadon járta át
a fékek csikorgása.
izgatott suttogások:
- bújjatok, bújjatok át !
mondjátok :
lekéstétek a személyvonatot
mondjátok :
Szabó Pisti és Évike vagytok
mondjátok :
apukátok keresni fog
mondjátok:
majd én is jövök utánatok !
A könnybe fúlt szavak peremén
halott madár tollaként
billegett a remény.
A két reszkető gyermeket,
simogatva, csókolva lökte meg
s bújtatta át anyjuk a lyukon,
még mindig suttogón mondogatva.
nézzétek ott távol
fény pislog egy házból
oda menjetek ...menjetek...oda
Sokáig nézett utánuk,
bukdácsoló kicsi lábuk
minden lépése szívén dobbant,
tekintetének merevült síkjain
villámként vágtatott át a kín.
vad rándulással
indult a vonat,
a lezárt marhavagonokat
rángatva, rázva ,
vitte rabjait a halálba
és a mellettük futó hold sugára
ráfagyott a némán zokogó tájra.
***
Sok év múltán a testvérek,
visszatértek emlékezni,
mert utoljára itt látták
élni és könnyezni
édesanyjukat.
A másik Édesanya
A súlyos éjszakát
novemberi szélrohanás
ostorozta foszlányokra.
A szerelvény megállt ,
meglazult a deszka
és a megbillent padló
tágra nyílt hézagát
szabadon járta át
a fékek csikorgása.
izgatott suttogások:
- bújjatok, bújjatok át !
mondjátok :
lekéstétek a személyvonatot
mondjátok :
Szabó Pisti és Évike vagytok
mondjátok :
apukátok keresni fog
mondjátok:
majd én is jövök utánatok !
A könnybe fúlt szavak peremén
halott madár tollaként
billegett a remény.
A két reszkető gyermeket,
simogatva, csókolva lökte meg
s bújtatta át anyjuk a lyukon,
még mindig suttogón mondogatva.
nézzétek ott távol
fény pislog egy házból
oda menjetek ...menjetek...oda
Sokáig nézett utánuk,
bukdácsoló kicsi lábuk
minden lépése szívén dobbant,
tekintetének merevült síkjain
villámként vágtatott át a kín.
vad rándulással
indult a vonat,
a lezárt marhavagonokat
rángatva, rázva ,
vitte rabjait a halálba
és a mellettük futó hold sugára
ráfagyott a némán zokogó tájra.
***
Sok év múltán a testvérek,
visszatértek emlékezni,
mert utoljára itt látták
élni és könnyezni
édesanyjukat.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-12-11 11:17:48
Gyönyörűséges Fefo!!! Miért nem olvashatja ezeket minden iskolás az irodalom könyvében?!!
2007-12-09 22:00:08
Aysa, Hajcihő Köszönöm. Tudom hogy már a cím is elrémít sokakat, mert vannak a multnak olyan pillanatai amik előtt legszívesebben becsuknánk a szemünket, hogy ne lássunk semmit, becsuknánk a fülűnket, hogy ne halljunk semmit .
Most olvasom a Befejezetlen múlt . c riportgyűjteményt. Tanulságos ! szeretettel ölellek mindkettőtöket: fefo
2007-12-09 21:02:26
A megrendülésről most nem beszélek, csak gratulálok! Megint, mindig! Üdv:Aysa
2007-12-09 19:14:13
Szia Fefo!
A 15-re és a 16-ra nem reflektáltam, mert egészen egyszerűen meguntam, hogy dícsérjelek, és, hogy felmagasztaljam annak az értékét, amit csinálsz.
De most már nem állom meg!
Elképesztő, amit ezzel a sorozattal létrehoztál, megvalósítottál! Tudod?
Egészen egyszerűen zseniális, megrázó, mélyen emberi, és fájdalmasan elgondolkodtató.
Köszönöm!
Szívből gratulálok!
Üdv: Hajcihő