Feltöltve: 2007-12-09 15:18:27
Megtekintve: 2143
Hekaté karjaiban
Bennem felborult a rend,
Aprókat maszatolva
Lökdösöm a perceket,
Araszt araszra tolva,
A talánok csaló esélye
Bizonytalan élek határi közt.
Elfolyó akvarell-napjaimban
Fogódzkodót keresek,
Kemény kontúrokat,
Előlapot, határszabót,
Mert kell valami kapaszkodó:
Bokor, rög, vagy omló homok,
Hogy körmöm belevájjam,
Ha lábam alatt
Billen a palló bizonytalan
S a falak veszélyes szögben
Ijesztnek repedve-dőlve,
Fölém hajolva - rettegek.
Igen, keresnem kell
Valamit, bármit, ami fölemel
Vagy mint anyaöl körbeölel,
Magamtól óvva,
Mikor ellenemre élek.
Botor bolond gondolatok.
A holnap előre szaladt
És most béklyós lábbal
Botorkálok tétován utána:
Bal-jobb-bal... folyton újra,
A láb bicsaklik, a térd remeg,
Talpam csosszan a porban;
Moccanatlan menetelek.
Lidérces nehéz lázálmomat
Ki fejti meg?
Aprókat maszatolva
Lökdösöm a perceket,
Araszt araszra tolva,
A talánok csaló esélye
Bizonytalan élek határi közt.
Elfolyó akvarell-napjaimban
Fogódzkodót keresek,
Kemény kontúrokat,
Előlapot, határszabót,
Mert kell valami kapaszkodó:
Bokor, rög, vagy omló homok,
Hogy körmöm belevájjam,
Ha lábam alatt
Billen a palló bizonytalan
S a falak veszélyes szögben
Ijesztnek repedve-dőlve,
Fölém hajolva - rettegek.
Igen, keresnem kell
Valamit, bármit, ami fölemel
Vagy mint anyaöl körbeölel,
Magamtól óvva,
Mikor ellenemre élek.
Botor bolond gondolatok.
A holnap előre szaladt
És most béklyós lábbal
Botorkálok tétován utána:
Bal-jobb-bal... folyton újra,
A láb bicsaklik, a térd remeg,
Talpam csosszan a porban;
Moccanatlan menetelek.
Lidérces nehéz lázálmomat
Ki fejti meg?
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-12-11 00:50:28
Akkor ez utóbbit gondoltam jól, és a határi is valódi szándékod szerint való volt!
Pusztán azért vettem a bátorságot a megemlítésére, mert más verseidben láttam valódi helyesírási hibákat is, és - íme ilyen az előítéletesség(em) - nem feltétlenül szándékoltnak találtam a "határi" megfogalmazásodat.
Mindennek ellenére (valamint annak ellenére is, hogy egynehány versedet középre rendezettként tettél fel, minden ok nélkül), határtalanul örülök, hogy egy újabb igazi költő keveredett közénk, akinek az alkotásait valódi élvezet olvasni, ízlelgetni!
Köszönöm neked!
Üdv: Hajcihő
2007-12-10 15:57:08
az élek hiánya, a határozott határok, széleket jelképezi
a határi, mint már régi költők által használt kifejezés, azt jelzi (remélem), hogy nem egy újkeletű, csak mai problémára gondolok, hanem a folyamatosságára
2007-12-10 11:52:21
Húha! Üdvözöllek a költők társaságában! Ez a versed tartalmazza mindazt, amit egy művészi alkotásnak kell: Az eredeti gondolatot, az egyéni megfogalmazást, a ritmust, az okfejtést, és a konzekvenciát, mindezt úgy, hogy nem erőltetett, hogy könnyed, pergő.
Amit nem értek, az ez:
"...A talánok csaló esélye/
Bizonytalan élek határi közt...."
Gondolom, valamit elütöttél, gondolom, hogy az "élek", helyett "élet"-et írtál volna, vagy valaminek az élére=peremére gondoltál? Továbbá a "határi" - a vers ritmusa érdekében - szándékosan így írt változata a "határai"-nak?
Úgy érzem, hogy ebben a két sorban döccen meg a versed, bár lehet, hogy nincs igazam.
Lehet, hogy ennek az az értelme, hogy: A megtévesztő véletlenek lehetősége egy nem igazán körvonalazott területen?
Ha ez, vagy valami hasonló, akkor tökéletesen rendben van a dolog, és ez is egy jó kis költői lelemény, mégha én - mint csekély értelmű medvebocs - nehezen is értelmeztem! (Bocsika!)
De mindezen nehézségeim ellenére (Hol van az megírva, hogy csak az lehet a jó, amit egy lendületből meg tudok emészteni?:-) ), szívből, őszintén gratulálok!
Üdv: Hajcihő