Reggel van, kinyitom a szemem. Végre hétvége, fut át az agyamon. Akkor még szundizhatok egy kicsit. Nem kell korán kelnem. Ráérek. Becsukom a szemem, hisz még alhatok. De az agyam már fent van, és gondolkodik. Főznöm kell ma, meg mosnom, takarítanom és vasalnom. Még jó hogy hétvége van. A gyerekeim is alszanak még. De nem sokára szöszmötölés hallatszik az egyik szobából. Ja, persze a kisebbiknek ma versenye van, és korán kell kellnie. Jaj a póló, nem vasaltam ki neki, olyan fáradt voltam már tegnap este. Kipattanok az ágyból, hisz hétvége van és lazíthatok, és félig csukott szemmel előveszem a vasalófát, ráteszem a vasalót. A fiam benyit a szobába. Anya a pólómat....kezdi mondani, de aztán elhallgat, mert én már ott állok félig kómásan és vasalom a pólóját, hiszen ez a dolgom. Köszönöm, mondja és puszit nyom az arcomra. Feküdj még vissza ha kivasaltad, te ráérsz, ma hétvége van. Még jó! De már az álom kiment a szememből. Összeszedem magam, felöltözök, és megpróbálom megtervezni a napomat. Mit csináljak előbb, a sorrend nagyon fontos. Előbb bepakoljak a mosógépbe, vagy a levest tegyem föl, esetleg a húst kloffoljam ki, és fűszerezzem be? Na szóval. Felteszem a levesnek a húst, amíg felforr, gyorsan bepakolok a mosógépbe, aztán gyorsan megtisztítom a zöldségeket. A terv jó, minden megy simán mind a karikacsapás. A zöldség már a levesben, a mosogép mos. Most gyorsan kiverem a húst, besózom, hogy álljon egy kicsit a sóban, aztán nekiállok az igazi vasalásnak, hiszen reggel csak egy pólót vasaltam ki. Benézek a vasalós szekrénybe. Legalább harminc póló várakozik rám, a többiről már nem is beszélve. Vasalom a pólókat, közben időnként megkeverem a levest, megnézem hol tart a mosógép, és vasalok tovább. Már féltizenkettő, nézek az órámra. Hiszen még csak most keltem fel, és alig csináltam valamit. Félbehagyom a vasalást, és kimegyek a konyhába, bepanírozni a húsit. A fiaim nagyon szeretik, ezt kértek mára. Amíg panírozom a húst, felteszem a vizet a rizsnek, mert rizibizi lesz a köret. Mire végzek a hússal, leáll a mosogép. Megyek teregetni, de a víz is felforrt már, ezért előbb beteszem a rizst a vízbe, aztán irány teregetni. Tíz percem van rá, ennyí idő kell a rizsnek. Felszórom a ruhákat a szárogatóra, aztán előveszem az olajsütőt, hogy kisüssem a húst. Az olaj melegszik, a rizs készen van. A cukorborsót nem csináltam meg, kapok a fejemhez. Beteszem gyorsan a mikróba, ott hamarabb elkészül. Közben az olaj felmelegedett, beleteszem a húst. Amíg sül, leszűröm a levest, tésztát főzök bele, majd összekeverem a rizst a cukorborsóbal. Végre kész az ebéd, de már nem is vagyok éhes. Egy óra is elmúlt már. Visszamegyek a szobába. Ja, még a vasalást sem fejeztem be. Megint vasalok. Már csak tíz póló van vissza. Bekapcsolom a tévét, mert rájöttem, hogy az unalmas munkát jobb úgy csinálni, ha valami más is leköti az ember figyelmét, ezért úgy érzi, hogy hamarabb elvégez. Persze az óra nem ezt mutatja, csak úgy érezzük. Végeztem. Kiválogatom a pólókat, mindenkinek beteszem a szekrényébe. Leülök kicsit az ágyra, de tudom, hogy még három szobát, egy konyhát és egy fürdőt is ki kell takarítanom. Muszáj megcsinálnom, mert holnap a szüleimhez megyünk, akkor nem tudom megcsinálni. És mivel hétvége van és pihizek, ezért előveszem a porszívót, és nekiállok a takarításnak. Késő este van mire végzek. Korog a gyomrom. Jé, még nem is ettem ma, de nem baj, legalább fogyózok. A gyerekek is már hazaértek. - Anya, sütöttél valamit? - kérdezik. - Nem - mondom mosolyogva, elfelejtettem. Beesek az ágyba. Másnap korán kelünk, mert irány a nagyszülők, hogy nekik is tudjak segíteni, hiszen már idősek, nem bírják annyira a munkát. Besegítek a főzésbe, takarítok, ablakot tisztítok, stb. Este érünk haza. Hulla fáradtan beesek az ágyba. 22 éve, hogy ezt csinálom minden hétvégén. De már egy kis pihenésre vágyom én is, mint a Vili bácsi a Barátok közt-ből. De neki még ott van a Magdi nénije is, egy házsártos vénasszony. Valahogy megértem, hogy egy kis egyedüllétre vágyik. Egy kis nyugalomra. Reggel van, kinyitom a szemem. Végre hétfő, majd a munkahelyen pihenek egy kicsit. Álmosan, fáradtan betámolygok a munkahelyre. A folyosón frissen főzött kávé illatát érzem. Nagyon szeretem, pedig kávét soha sem iszom. Nagy nehezen elkezdek dolgozni, mikor megcsörren a telefonom. Ránézek, és egy pillanat alatt elszáll belőlem minden fáradtság, mosoly ül az arcomra, és kisimulnak a vonásaim. A kedvesem van a telefonba. - Szia Édesem. Hogy telt a hétvégéd? Mosolygok magamban, és azt mondom: köszönöm, remekül. De most hogy hallom a hangod, még jobban érzem magam. És ettől a pár kedves szótól érdemes tovább élni az életet, és élni a hétköznapokat, mert egyszer mindig csak hétfő lesz a hétvége után, és tudom, hogy valaki vár rám.