Feltöltve: 2007-12-07 00:11:08
Megtekintve: 6158
Amikor a húgom kicsi volt
Hárman vagyunk testvérek. Jani, a bátyám négy évvel idősebb, és a húgom Ági ő kevesebb, mint egy évvel fiatalabb. Pontosan tíz hónap, így nyugodtan mondhatom, hogy ő a türelmetlenségnek - és a várakozás végének a gyümölcse.
Még a kilencvenes évek elején, hogy melyik évben az nem tudom pontosan. Talán öt, vagy hat éves lehettem. Szokásosan kint játszottunk az utcán valamerre a bokrok közt, vagy az árkokban ugrálva. A lényeg, hogy elvolt a gyereknépség. Minden nyáron este kilencig gyerekzsibogástól volt hangos a faluszéli utca, mely már félig szántóföldbe, félig erdőbe végződött. Anyu mindig, amikor már úgy érezte, hogy ideje bejönnünk, csak egyszerűen kilépett a konyhaajtón, megkerülte a teraszon a ház egyik sarkát, így rálátott az utcára. Aztán jó hangosan kiabált, hogy halljuk:
- Jani, Peti, Ági befeléééé! - Egyik este (anyuék ezt sokat emlegetik, és valójában ezért is vetem papírra) a kishúgom már otthon volt. Talán épp téblábolt anyu lába alatt, azzal a szándékkal, hogy segítsen neki a vacsorát tálalni. Ezért inkább anyu a szokásos feladatát rábízta ez egyszer.
- Ági szólj a Janinak meg a Petinek, hogy jöjjenek be, mert vacsora van. Persze Ági, az új és nagy felelősségű feladat hallatán rohant is ki az utcára. Kérdés nélkül elviharzott, magabiztosan csapta be az ajtót maga után. Pár másodperc után ágaskodott a kilincsért. Félig kinyitotta az ajtót, bedugta a fejét, és ezt kérdezte anyutól komolyan és érdeklődőn:
- Anyu, én is a teraszról ugassak?
Még a kilencvenes évek elején, hogy melyik évben az nem tudom pontosan. Talán öt, vagy hat éves lehettem. Szokásosan kint játszottunk az utcán valamerre a bokrok közt, vagy az árkokban ugrálva. A lényeg, hogy elvolt a gyereknépség. Minden nyáron este kilencig gyerekzsibogástól volt hangos a faluszéli utca, mely már félig szántóföldbe, félig erdőbe végződött. Anyu mindig, amikor már úgy érezte, hogy ideje bejönnünk, csak egyszerűen kilépett a konyhaajtón, megkerülte a teraszon a ház egyik sarkát, így rálátott az utcára. Aztán jó hangosan kiabált, hogy halljuk:
- Jani, Peti, Ági befeléééé! - Egyik este (anyuék ezt sokat emlegetik, és valójában ezért is vetem papírra) a kishúgom már otthon volt. Talán épp téblábolt anyu lába alatt, azzal a szándékkal, hogy segítsen neki a vacsorát tálalni. Ezért inkább anyu a szokásos feladatát rábízta ez egyszer.
- Ági szólj a Janinak meg a Petinek, hogy jöjjenek be, mert vacsora van. Persze Ági, az új és nagy felelősségű feladat hallatán rohant is ki az utcára. Kérdés nélkül elviharzott, magabiztosan csapta be az ajtót maga után. Pár másodperc után ágaskodott a kilincsért. Félig kinyitotta az ajtót, bedugta a fejét, és ezt kérdezte anyutól komolyan és érdeklődőn:
- Anyu, én is a teraszról ugassak?
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-12-12 23:19:04
Ó ha tudnád :D
Köszönöm, hogy olvastál :)
2007-12-10 22:00:06
örülök hogy tetszett :)))
2007-12-10 21:06:08
Kedves. :-)))
2007-12-10 11:31:27
Vaúúúú, vaúúúú!:-DDD! (És a térdem is csapkodtam röhögés közben, mert vizuális típus vagyok!) Üdv: Hajcihő
2007-12-08 22:23:29
viczelek teljes mértékben egyetértek... a gondtalan gyermeki lét...
bújócskák, meg már elfelejtett nevű játékok, fafegyverekkel mentünk a nádasba kommandózni, meg harcolni, bunkert építettünk a fára, földre, föld alá... ezt a pestiek szinte fel sem tudják fogni :)
Örültem, hogy elgondolkoztattalak :)
Üdv: Csuri
2007-12-08 17:25:42
Én is utca végén laktam, (sajna már beépült a szántőföld és igy már nem) előttünk volt folyton a gyerekcsapat. Köztünk is volt mindig, egy hugod forma angyalka. Meg nevettetél,köszi Mit nem adnék egy régi nyáresti bujocskáért a búzában....viczelek..de most nem:)
2007-12-08 10:54:09
köszönöm :)
2007-12-08 06:49:28
Aranyos!! bk