Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Nagylábú Veréb
Alkotások száma: 39
Regisztrált: 2007-10-15
Belépett: 2011-10-14
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Haikuk (1)
-Egyéb prózai alkotások (10)
-Elbeszélések (1)
-Versek (27)
Feltöltve: 2007-12-07 00:11:08
Megtekintve: 6158
Amikor a húgom kicsi volt
Hárman vagyunk testvérek. Jani, a bátyám négy évvel idősebb, és a húgom Ági ő kevesebb, mint egy évvel fiatalabb. Pontosan tíz hónap, így nyugodtan mondhatom, hogy ő a türelmetlenségnek - és a várakozás végének a gyümölcse.
Még a kilencvenes évek elején, hogy melyik évben az nem tudom pontosan. Talán öt, vagy hat éves lehettem. Szokásosan kint játszottunk az utcán valamerre a bokrok közt, vagy az árkokban ugrálva. A lényeg, hogy elvolt a gyereknépség. Minden nyáron este kilencig gyerekzsibogástól volt hangos a faluszéli utca, mely már félig szántóföldbe, félig erdőbe végződött. Anyu mindig, amikor már úgy érezte, hogy ideje bejönnünk, csak egyszerűen kilépett a konyhaajtón, megkerülte a teraszon a ház egyik sarkát, így rálátott az utcára. Aztán jó hangosan kiabált, hogy halljuk:
- Jani, Peti, Ági befeléééé! - Egyik este (anyuék ezt sokat emlegetik, és valójában ezért is vetem papírra) a kishúgom már otthon volt. Talán épp téblábolt anyu lába alatt, azzal a szándékkal, hogy segítsen neki a vacsorát tálalni. Ezért inkább anyu a szokásos feladatát rábízta ez egyszer.
- Ági szólj a Janinak meg a Petinek, hogy jöjjenek be, mert vacsora van. – Persze Ági, az új és nagy felelősségű feladat hallatán rohant is ki az utcára. Kérdés nélkül elviharzott, magabiztosan csapta be az ajtót maga után. Pár másodperc után ágaskodott a kilincsért. Félig kinyitotta az ajtót, bedugta a fejét, és ezt kérdezte anyutól komolyan és érdeklődőn:
- Anyu, én is a teraszról ugassak?
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-12-12 23:19:04
Ó ha tudnád :D
Köszönöm, hogy olvastál :)
2007-12-10 22:00:06
örülök hogy tetszett :)))
2007-12-10 21:06:08
Kedves. :-)))
2007-12-10 11:31:27
Vaúúúú, vaúúúú!:-DDD! (És a térdem is csapkodtam röhögés közben, mert vizuális típus vagyok!) Üdv: Hajcihő
2007-12-08 22:23:29
viczelek teljes mértékben egyetértek... a gondtalan gyermeki lét...
bújócskák, meg már elfelejtett nevű játékok, fafegyverekkel mentünk a nádasba kommandózni, meg harcolni, bunkert építettünk a fára, földre, föld alá... ezt a pestiek szinte fel sem tudják fogni :)

Örültem, hogy elgondolkoztattalak :)

Üdv: Csuri
2007-12-08 17:25:42
Én is utca végén laktam, (sajna már beépült a szántőföld és igy már nem) előttünk volt folyton a gyerekcsapat. Köztünk is volt mindig, egy hugod forma angyalka. Meg nevettetél,köszi Mit nem adnék egy régi nyáresti bujocskáért a búzában....viczelek..de most nem:)
2007-12-08 10:54:09
köszönöm :)
2007-12-08 06:49:28
Aranyos!! bk