A zipzár (cipzár, villámzár) a Magyar Értelmező Kéziszótár szerint ruhán, táskán és más dolgokon "összekapcsolódó fogacskákból álló, gyorsan csukható és nyitható zár".
Zipzár már jóideje létezik, nyilván a felgyorsult és mindenkit hajszoló Idő tette szükségessé: ne legyen gimbelem-gombolom, fel a zipzárral, fiam, lányom, férjem, nem érünk most rá arra, elkéstek az iskolából, gyárból, hivatalból!
Hát igaz, ami igaz, veszélyes is az a gimbelem-gombolom, különösen, ha a férj nem ott gimbel ki, gombol ki, ahol kellene...
Van ezen kívül tépőzár is, ez fiatalabb találmány a zipzárnál, hangos sercegéssel tépi zárszáját, sőt, egy darabig, ha kell, be is csukja, - de azután már nem.Hja, semmi sem tart örökké. Amennyiben Hungarian, sok dolog még addig sem!
Nem szeretem a villámzárat, mert nem szeretem, ha siettetnek.Meg is rótt utóbbiért a tévében egy híres közgaszdász úr, no nem névszerint, hanem mint a reformokat nem siettető magyart.Igaza volt a Közgaszdász Úrnak, de nekem is igazam van, amikor némi ellenvetés-árnyalattal egy Hungarian (részben szintén közgazdasági-közgazdászati) közmondás küldök neki. "Kétszer mérj, egyszer vágj!".No de erről majd máskor...Egyébként akkor sem lesz érdemes, mert konok ázsiai koponya az a Hungarian-féle.
Visszatérvén a zipzárra: feleségem vett nekem egy dzsekit, zipzárosat.Nélkülem vette, mert nem tudott elrángatni a boltoshoz.Olykor el tud, olykor nem.Most nem sikerült neki.
Nézem a dzsekit, csúnya neve van, de a zipzáré sem szebb.Anyaga, színe viszont szép.Márkanév nincsen benne, de arra gyanakszom: Hungaryan ez, mert kétszer is szerepel benne egymás alatt: "100 % POLYESTER".Persze, ha háromszor szerepelne, akkor még erősebbben ez lenne a gyanúm, mivel három a magyar igazság, csak az a szomorú: e tájon nem elég valamit háromszor elmondani ahhoz, hogy...A zipzár viszont annyiban nem tetszik, hogy műanyagból van.Nem akkora csoda ez, persze, országban-világban, ahol annyi minden mű, igazi helyett.Ám rossz emlékeim feltámadnak.
A dzseki remekül dzsekizik - három napig. A negyedik napon azonban a zipzár abbahagyja a villámkodást. (Mégis magyar ez!) Az összehúzó kis vezérműnek, ott a középen, nem akarnak engedelmeskedni a fogacskák.Nem akarnak összekapcsolódni. No most egy kis buzdítás kell nekik.Mondjuk, egy rendszerváltás után is talpon maradt Költő verséből.Találok is egyet, nevében ugyan vörös van, de még nem kezdték ki, illetve már erősen kikezdték, csak még nem fogták fel tettüket.Persze, kicsit át kell költenem a buzdító szózatot:
Kabátnak rendületlenül
Légy híve, óh, zipzár;
Mert a bölcsődből sírod lesz, -
És önmagába zár!
A Nagy Költő szépszózatú verse még ebben a szép átköltésben is csak annyit ér, hatásfokát tekintve, mint az eredeti.Utóbbi sem csoda, alig-alig jár már magyar könyvtárba gondolkodás céljából.Sőt...Végül is nem a makacskodó zipzár rendül meg, hanem én.Mármint abban a hitemben, hogy zipzár-behúzási tervem sikerül.
Mással próbálkozom, az előbbinél sikeresebbnek gondolt reklámversikével:
Szorítsd hát össze fogsorod,
amely sohasem rág,
s vedd észre azt, mi nékünk kell!
Egy Új Magyarország!
Ismételt próbálkozás.A zipzár most rácáfol ügyes kis versikémre, mivel rág.Rágja az alatta levő szövetet.Szegény szövetet kiszabadítom fogságából.Nagyot rántok a középpárt-mütyörkén. Az megy is előre, de a fogacskák rendetlenkednek. Visszahúzom a középpártos mütyürt a fityegő fogócskával, majd újra előre.Ha kell, még a legszigorúbb megszorításokkal is, fel az Új Magyarországért! Szoríts, Hungarian!
Sikerült. Éljen! Lengedezzetek zászlók, akár kedvetekre valóan sávosak is! Azaz...mégis beütött a baj.Megint két táboroldalra vált ez a nyomorult zipzár.No és két fele milyen egyféleképpen beképzelt! Bal fele azt hiszi magáról, hogy bal, jobb fele pedig azt, hogy ő jobb.Utóbbi nagyon csikorgatja a fogacskáit.
Hüm-hüm! Ha ánglius lennék, most egykedvűen teáznék.Ha francuziánus lennék, most szellemeseket mondogatnék.Ha kozmopolita lennék, most Párizsba mennék, vagy mivel arra nincs pénzem, legalábbis Prágába, abba a szép kulturális fővárosba, ahol műveltebben cafka a cafka, és ahol Kafka azt a sok érdekesen francos marhaságot írta, amit a sznobok úgy imádnak világszerte.
Jaj, az ördög vigye el! Valahol mégiscsak magyar vagyok én, bármennyire is megpróbálják az ellenkezőjét bizonygatni egyesek.Hungarian voltom most felszínre tör: felkapom a dzsekit, zipzárostól, kettészakítom, jobb felét jobbra dobom, bal felét balra.
Később, további nyomozás során, kiderül, hogy a dzseki, zipzárostól, nem magyar, hanem kínai.Pontosabban: magyar kínai.Még pontosabban: mégiscsak rokon a magyarsággal, mert szintén Ázsiából jött, mint a magyarok, akik szintén onnan jöttek, itt csak a keresztjeiket kapták. Persze, az is igaz, hogy egyesek nagyon jól élnek itt mások keresztjeiből...