1.

A műtőben a légy zümmögést is meg lehetett volna hallani. Feszült, néma csendben, összehangolt mozdulatokkal dolgozott a stáb. A professzor több ezredik gerincműtétjét végezte. Azonban ez a műtét más volt, mint a többi. Számtalan összeroppant, törött gerinccsigolyát cserélt már ki életében. Most azonban másról volt szó.

A műtőasztalon fekvő 32 éves fiatalasszonynak a 21 éves korában pótlásként beültetett, összecsavarozott platina csigolyákat kellett kiszerelnie. Ha terve sikerül, akkor világraszóló csodaként, újra járóképessé válik Kinga. Ha, nem, akkor visszakerül a protézis és nem történt semmi.

A professzor elképzelése az volt, hogy a fiatalasszony pár napja született kisfiának köldökzsinórját, melyet lefagyasztottak muffként az ép gerincvelő hüvelyekre helyezve, kipótolja azokat. Így a gerincvelő idegszálai újra a velőhüvely védelmében ismét visszanyerik funkciójukat. Amikor a balesetet elszenvedte Kinga, akkor szétszakadt a velőhűvely, de az idegszálak azok nem. Viszont, mivel a velőhüvely szigetelő védelme megszünt, az idegszálak mintegy zárlatba kerülve megbénították a lány mozgását.

Ha, tehát, olyan anyaggal pótolva összestoppolják -jelen esetben, az anyában kifejlődött köldökzsinórdarabbal- mely nem lökődik, ki el tudja szigetelni a gerincvelőhüvelyben lefutó idegszálakat, akkor újra eredeti funkciójukat tudják végezni.

Mikor a kórházi ágyon magához tért, ösztönösen elkezdte mozgatni a lábujjait. Mozogtak. A nővérke behozta a kacsát, de ő fejével intett, hogy ültesse fel. A nővér csodálkozva felültette. Kinga átkarolta a nyakát és óvatosan felállt. Sikerült. Még bizonytalanul, de a saját lábain állt.

Ekkor lépett be a nagyvizitet tartó professzor. Elmosolyodott, tapsolt egyet és megszólalt.
–Kelj fel és járj!– Kinga pár lépést tett előre és a professzor karjaiba kapaszkodva könnyes szemekkel rebegte.
–Professzor úr járok!
–Jár a baba, újra jár… – mondta a professzor és megkönnyebbült sóhajtással, hajolt az ágy végében elhelyezett kórlapért. Kivette a keretből és ráírta: a műtét sikerült.

2.

A történet ott kezdődik, azon a verőfényes nyári napon, amikor a 21 éves Kinga unokahúgával lement a folyópartra, hogy hűsítsék magukat. Beküldte a kislányt a vízbe, hogy lássa, milyen mély. A parttól négy-ötméternyire a kislány válláig ért. Ezt elegendőnek tartotta Kinga egy fejesugráshoz. Felállt a félméter magasan elfűrészelt nyárfa rönkre és ugrott.

A többire nem nagyon emlékszik. Iszonyú fájdalmat érzett és lábai úgy lógtak, mint a rongybabának. Karjaival evezve, kivonszolta magát a partra. A közelben fürdőzök azonnal megpróbáltak segíteni, de mentőt kellett hívni. A kórházból úgy jött el, hogy örökre nyomorékká vált.

Később az összetört két csigolya helyére protézist építettek be, de a szétszakadt gerincvelőhüvelyt már nem lehetett összevarrni. Pechjére a székletet sem tudta tartani, így pelenkázásra szorult, amit csak fekve lehetett elvégezni. Édesanyja és édesapja felváltva végezték Kinga ápolását. Természetesen a munkahelyét megszüntették és rokkantosították. Az angolt azonban levelezőn befejezte. Életösztönére jellemző, hogy házitanítóskodást vállalt és a rokkantkocsiban ülve tanította felnőtt és iskolás tanítványait az angol nyelvre.

Másik elfoglaltsága a számítógép és az Internet volt. Kitanulta a weblapkészítés fortélyait és weblap karbantartást, s új weblapok szerkesztését is felvállalta. Közben eltelt négy év. Ekkor édesanyját kétoldali sérvvel megműtötték. Úgyhogy ő már többet emelni nem tudott. Őt is rokkantosították.

Az apa a ráháruló feladatoktól megriadva egyik hajnalon felment a padlásra és a mestergerendára felakasztotta magát. Ezt a súlyos csapást is átvészelte Kinga. Megszervezte a szomszédokat, hogy ha segíteni kell, akkor a vállalkozó szelleműeknek megcsörgeti a mobilját. Ha nem csörög vissza az illető, akkor átjön segíteni. Így ment ez másfél-két évig, amikor gyökeres fordulat állt be Kinga életében.

Olykor-olykor rákattintott, sőt be is regisztrált egy társkereső lapra. Őszintén megírta a helyzetét és pár képet is közzé tett az adatközléskor. A gyönyörű arcú, szépségre sokan rákattintottak. Azonban amikor elolvasták az ismertetőjét, elriadtak tőle. Egyszer értesítést kapott emailban a társkereső laptól, hogy megcsókolták.

Belépett és rákattintva, az őt megcsókolóra, egy csinos, feketehajú fiatalember mosolygott rá. Visszaírt neki és megköszönte a kedvességét. Elkezdődött köztük a levelezés. Nem cifrázom tovább. A fiatalember az idegsebészeten dolgozott műtősként a fővárosban. Hétvégeken lejárt Kingához. Szerelembe estek egymásiránt és házasság lett a románcból.

Kinga hamarosan teherbe esett Károlytól. Károly naponta ingázott a harminckilométerre eső kórház és a falu között. Mikor hazaért elvégezte a teendőket, és gyönyörködött szerelmének gömbölyödő hasikájában. Viszont néha összeszaladtak a ráncok homlokán, mikor arra gondolt, hogy mi lesz, ha megszületik a kis jövevény. A sérves nagymama mégcsak kisebb dolgokat elvégez a kicsi körül, de nem lenne ferr még a babaápolást is a szomszédokra terhelni. Elhatározta, hogy leszámol kedves és szeretett munkahelyéről, és Gyesre megy felesége helyett.

3.
Félénken kopogott be a professzor ajtaján. A professzor íróasztala mögött ülve orvosi szaklapokat olvasgatott. Feltekintett és olvasószemüvegét homlokára tolva megkérdezte.
–Mi baj van Károly, ég a ház? –Károly műtőssapkáját gyűrögetve zavartan, elvörösödve válaszolt.
–Búcsúzni jöttem professzor úr.
–Mi a baj, miért akar itt hagyni bennünket Károly? Pont a legjobb műtősöm! Ez nem lehet igaz! Fizetésemelést kér? Megkapja.

–Másról van szó professzor úr: gyesre megyek…– a professzor ettől kiadva, hűdött arccal nézett rá
–Mit beszél itt maga, össze-vissza? Méghogy gyesre! Duplájára emelem a fizetését, és fogadjanak bébiszitter!
–Engem nem tudna helyettesíteni.
–Na,ki vele! Mi a baj?

–Tetszik tudni, az úgy volt, hogy…–és Károly elmesélte kettejük megismerkedésének, és szerelmüknek a történetét. A professzor megvakarta fejtetejét és hol a szaklapba hol Károlyra nézett. Majd megszólalt.

–Idefigyeljen Károly! Megpróbálhatnánk valamit.
–Mit professzor úr?
–Most olvasom éppen az amerkai és japán kutatók eredményeinek közlését. Ők az emberi bőrt használják őssejtként. A bőrnek van a legnagyobb regeneráló képessége. Arra gondoltam, hogy összekötnénk a kellemest a hasznossal: amikor megszül a felesége, akkor a köldökzsinórból lefagyasztunk egy darabot. Aztán, amikor felépül megműtöm, mintha protéziscseréről lenne szó.

–De, professzor úr, ezt nem fogják jósszemmel nézni! Emberkísérletnek veszik.
–Idefigyeljen fiam! Én már elég öreg vagyok ahhoz, hogy elmenjek nyugdílyba, ha ezért kirúgnak. Természetesen előtte felvételeket készítünk, hogy csak a velőhüvely sérült-e meg. Azt én kipótolom a köldökzsinór egy darabjával. Ezt megígérem magának. A többivel meg ne is foglalkozzon fiam! Tegyen, lakatott a szájára! Nem mondtam semmit és maga sem mond semmit senkinek, még a feleségének sem.

–Valamit csak kell mondanom neki.
–Mondja azt, hogy szülés előtt kontrolvizsgálaton megnézem a protézisét, nem csúszott-e széjjel…

4.

Ennyiben maradtak.
Eljött a szülés napja. Kinga egészséges fiúcsecsemőnek adott életet. A szülészorvos prezentálta a köldökdarabot a professzornak. Aztán három héttel a szülés után elérkezett a nagy nap. Kinga a műtőasztalra feküdt.

A műtőben haláli, döbbent, néma csend uralkodott. A segédorvosok gyorsan feltárták a gerincvelőhüvelyt. A professzor kiszabta, és beburkolta a gerincvelőhüvely ép végeit a köldökzsinórdarabbal, majd összevarrta őket.

A műtét sikerült. Kinga az óta újra saját lábain jár, és boldogan neveli kisdedét. Ja, és hogy mi lett a nóta vége? Az engedélynélküli, műtét hamar kiderült. A professzort azonnal kényszernyugdíjazták. Nem sokáig maradt munkanélkül. Azóta már az amerikai kutatócsoport tagjaként a gerincvelőhüvely köldökzsirórral való bestoppolásával foglalkozik , húszszor annyi fizetésért, mint itthon kapott…