Visze Márk tíz évvel ezelőtt még egy lusta ember volt. Viszont most, hogy újra láttam be kell vallanom, teljesen meglepődtem. Akkoriban együtt dolgoztunk. Áh, csak idézőjelben dolgoztunk, azaz én igyekeztem, de Ő egy dolgot tudott csak profi módon és lelkesen művelni: panaszkodni. Na jó, voltak még tehetséges pillanatai, például, amikor elégedetlenkedett. Művésze volt a siránkozásnak. Ahogy kiismertem az a két hónap alatt, amíg ki nem lépett egy számára- jobb munka miatt, csak politikusnak tudtam elképzelni. Hogy miért? Hát, óriási szókincse volt, változatosan tudott káromkodni is. Intelligens módon bújt ki minden feladat alól, és meglepően őszintén tudott hazudni a késésének okáról. Pedig egy dolga volt csak: az áru eltolása a kijelölt pakolóhelyig. Néha elképzeltem, ahogy sorra nyeri a kickbox bajnokságokat. Ugyanis olyan mesterien rugdosta a dobozokat, hogy öröm volt nézni. Sajnos miután kilépett, nem hallottam felőle. Egészen idáig. Új ember lett, nyugodt, szerény, és ahogy figyeltem lelkes és segítőkész. Most találkoztam vele a teszkó parkolójában. A munkája még mindig hasonló, száz forintosért elkéri a már kiürített bevásárlókocsikat.

Alsónémedi; 2007. november 30.