Egy zöld szempár mered az égre,
vágyakozva és valami jobbat remélve.
Álmok szikráznak vad szívében,
lelke szent lángja villan a sötétben.

Hite erős nem vakítja semmi,
álma szabad, nem szakítja semmi.
Mint büszke szarvas, rezzen a széllel.
az álmok mezején harcol a sötétséggel!

S vágyódik szerelme nyugtató karjába,
pattog a tűz, és csak néz csillagok útjára.
Mert örökre csak egyet fog szeretni,
a legdrágábbat, kit nem feledtethet senki!