Romlandó
minden az ég alatt,
s mint a félig rágott,
félrenyelt falat
fuldokoltat a gondolat:
múlékony öröm,
bánat, illat, virradat.
De itt vagyok,
veled ébred a nap,
reggel gőzölög a csésze,
hívogat , ébresztő
kesernyés csókot ad,
s élvezem, hogy
te sem vagy magad.
Tudom,
múlékony a pillanat,
csakúgy, mint
a gyúlékony vágy
a takaró alatt,
éled, elragad, csitul,
szertelen kapkodásunk
szertartása oly szabad,
mint a tócsát üvegező
decemberi fagy,
tiszta, átlátszó
örök áldozat,
fricskázó, pimasz
kamasz, ad és elfogad,
mert romlandó
minden az ég alatt.