Namost én nem is a vershez szólok hozzá, hanem a hozzászóláshoz (amit elképzelek). Azért, mert én is nagybetűkkel írom a verscímeket, és meg is indokolom.
Egy cím többnyire nem egy teljes mondat, sőt, nem is az a szerepe (ezért is nem teszünk a végére pontot, csak -- ha kell: felkiáltójelet, kérdőjelet).
Ezért funkciótlan, hogy a cím első betűje nagybetű legyen, a többi meg kicsi. Persze lehetne az első is kicsi, de ennek a formának más jelentése van, mint egy átlagos címnek. Így a legsemlegesebb (nem pedig "arrogáns") a csupa nagybetűs írás. De ez sem kötelező, mint ahogy semmi sem kötelező a költészetben, csak a tehetség. UFF!

Egyrészt a hatásvadász címeket sem lehet az arroganciával azonosítani, mert a két fogalom nem azonos, legfeljebb távoli, hangulati rokonságban vannak egymással, de távoli rokonságban nagyon sok fogalom van egymással.Másrészt az " arrogáns üvöltözés" kifejezés olyan csekély dologra, mint az, hogy valaki egy címet nagybetűkkel írt, semmiképpen sem akalmazható, túl sértő, hiszen még a jogban is (pl. önvédelemnél) követelmény az "arányos" reagálás.Mindettől teljesen függetlenül tökéletesen hidegen hagy, hogy írásaim címében kisbetűk vagy nagybetűk szerepelnek-e.L.M.

Kedves nadix!

1. A netikett fogalmának meghatározásával (több okból is) nem kívánok foglalkozni. 2. Ami a logikát illeti: az természetesen arra vonatkozott, hogy egy cím nagybetűkkel való írásából mennyire lehet ebben az esetben arroganciára következtetni (de ezzel sem érdemes foglalkozni). 3. A címeket nyugodtan átírhatod.

Barátsággal: Miklós

Kedves nadix!

Még csak nem is értem a logikád ebben az aprócska ügyben, nem is hiszem el továbbá, hogy ilyen semmi kis ízléskülönbség ennyire fel tudott izgatni.Attól tartok, hogy valami más bajod van, akár az írásaimmal, akár a világgal.Egyébként elárulom: különösebben nem érdekel, hogy írásaim címe nagybetűvel vagy kisbetűvel írt-e, - nyugodtan írd át, ha Neked úgy jobban tetszik, a címet, valamennyinél!

Azt azért megjegyzem: nyomtatott nagybetűvel írni egy címet NEM ÜVÖLTÖZÉS, továbbá - ha olykor olvasod írásaim vagy legalább beleolvasol ezekbe - világos lehet előtted az is, hogy nem szoktam üvöltözni írásaimban.
Arról, hogy van-e netikett vagy nincs, értelmetlennek tartom a vitát.Etikett (az előkelő társadalmi érintkezés formáinak megszabott rendszere) elvileg van, de gyakorlatilag a jelenben még a nyomát sem lelem.Én mindenesetre egy Neked szóló pár sorban nem használtam volna az "arrogáns" kifejezést.

Utóbbit csak a tréfa kedvéért írtam hozzá, barátsággal: Miklós (Lelkes Miklós)

Kedves nadix!

A mű címét szeretem nagybetűkkel kiírni, ez nem kötelező ugyan, de egy árnyalattal helyesebbnek látom, ha a cím kiemelt.

Az "arrogáns" szó használata viszont egy ilyen aprócska egyéni ízlés érvényesítésére, szerintem, nagyon nem helyes, másrészt a többi szerző is írhatja így műve címét, ha pedig nem akarja, akkor saját döntése alapján írja kisbetűvel.

Végül: egy mű értékét nem az dönti el, hogy milyen betűvel írta a szerző a címét.Ettől függetlenül: könyvtáramban igen sok könyv van, egyesekben a szerző írásának címe nagybetűkkel nyomtatott, másokban kisbetűvel.

Legvégül: irodalmi fórumokon alig-alig olvas valaki verset (venni pedig talán még kevésbé vesznek verseskötetet).Így a "kilövés" szó sem áll, az én esetemre sem.Egyébként én csak annak az egy-két olvasónak írok, aki szívesen olvassa verseim (vagy legalábbis időnként egy-egy versem).A most üzenő RCS is közéjük tartozik, már máskor is olvasott tőlem.

Szívélyes üdvözlettel: Miklós (Lelkes Miklós)

Kedves RCS!

Örülök annak, hogy nem olyan borúlátó, mint ez a vers.Nem azért örülök, mert a helyzet (múlt, jelen, jövő) nem ad okot ilyen borúlátásra, hanem azért, mert nem kínozza annyira (nem kedvetleníti el annyira) mindez, mint engem.Rossz érzést ugyanis sohasem kívánok másnak, bármennyire is hatalmába kerít engem.
Persze, az ország nem fog elveszni fizikailag, hanem "elveszett állapotával" fog elveszni, illetve már el is veszett: erkölcsileg. Ha pedig erkölcsileg elveszett, akkor elveszett teljesen, még akkor is, ha viszonylag jelentős rétege anyagilag gyarapodik.(Bár jelenleg utóbbi sem mondható el.)
Más kérdés, hogy a világ sem jobb.Ám engem utóbbi sem vigasztal, - miért is vigasztalna? (Ez költői kérdés, önmagamnak tettem fel.)

A hozzászólást köszönöm!

Szívélyes üdvözlettel: Lelkes Miklós