Pusztító véres karod
Lehanyatlik
Melléd
Elért
Téged is a halál

S úgy fáj
Hogy már nincs tovább
Pedig a kar
A kar még úgy akart..
Ölni csak ölni

Vádolsz
Hisz nem tettem semmit
Állok
Nézlek
A kép lassan
Elmosódik

Vér áztatta ruhám
Testemre tapad
Holtak fekszenek
Talpam alatt

Én tettem
Örültem
S most egyre fáradtabb vagyok
Arccal
Előre hanyatlok

Fáradt vagyok
Altassatok el
Holt anyagok
Öleljetek körül
Elpusztult testek

Had álmodjam
Utoljára veletek
Már nem
Már nem érzem a szagot

A vér már a tüdőmben
Kapott
Helyet
Meghalok
De boldog maradok..

A gyilkos mosolyogva felkel, miután végignézte a halálát, s még egy utolsót tapos rajta, hogy biztos legyen, s a kést kifordítja szívéből...

2007. november 27.