Vigyék hírül az égnek,
Adják ölelésébe a szélnek,
Vad musztángok dobogják szét a mezőn,
Prüszkölve érezzék a szétáradó erőt.
A legenda újjá éledt!

Homályt és sötétet felváltja majd a nap,
Megpihen a vér áztatta, szürke had.
Kinyílik sok ezer régen bezárult virág,
Híre megy az éjben és megfesti az éjszakát.
A legenda újjá éledt!

Misztikus hír járt egy vad szeretőről,
Ki meghalt egyszer a sötét, ős erőtől.
De most kezét a földből az égnek szegezte,
Testét kiemelte, s a lábát a földbe gyökerezte.
A legenda újjá éledt!

Volt ő harcos, véres lázadó,
Barátként szívet, lelket adó,
Szeretőként hős, majd büszke áldozat,
Lélekként tiszta s érzékeny harmat.
A legenda újjá éledt!

Hangtalan gondolat, ami az éjszakában helyet kap,
Érthetetlen ős szavak aminek az elme hatalmat ad,
Suttogja férfi, suttogja nő,
Gyermek fülekben megfejthetetlen álmot sző.
A legenda újjá éledt!

Kilép a végzetből, s rálép a fényre,
Leteszi kardját, a bosszú már nem része.
Szívét megtölti ezernyi mozdulattal,
Szeretőnek öltözik, soha nem múló akarattal.
A legenda újjá éledt!

Újra része a világnak, visszajött mert még valakire várhat,
Történetet mesél a tájról, melyet csak ő láthat.
Átadja szívét, s cserébe szerelmet ad az élet
Nem kérdezik, de tudják: A legendák mindig visszatérnek"

*

(Az én legendám vagy,
Magamban én tettelek naggyá,
Lehet nincs kardod, és vér sem tapad hozzá,
De fényed erőt adott, szikrázóbbat mint gondolnád.
S ha kárhozat jő, vállalaom, ha halnom kell ám legyen,
De köszönöm, hogy legendáddal létre hívtad elveszettnek hitt életem!!!)