Édes babám, rózsaszálam, virágom,
Sötét mező közepén miért virágzol,
Hol nem ér el a szerető szívem,
Egyedül nem találom, meg így helyem.

Édesanyám, ne sirassál, ha elmegyek,
Mert a szívem nem bírja el a szerelemet,
Itt hagylak én babám, családom,
Jobb lesz nekem a másvilágon.

Fülembe suttog az őszi szellő,
Várja már nyugtalan lelkemet,
Ne félj, nem váratlak sokáig,
De egy szó, bizony eltántorít.

Maradj még, ne menj el, csillagom,
Ne hagyd el szívedet e világon,
De a szót nem hallja már a fülem,
Sötét helyen lecsukódik a szemem.