Epilógus:

Nem lettem tehát a menedzsment tagja. Folytattam tovább a munkámat, mint addig is.
Futótűzként terjedt a hír, a mi barátságunkról, így aztán mindenhol az utolsó helyre kerültem, - nehogy azt higgyék, hogy kivételez velem alapon. Egyetlen privilégiumom maradt meg: bármikor bemehettem hozzá, nem kellett a titkárnőjén keresztül gázolnom.

Meg is tettem nem egyszer, amikor már olyan tarthatatlanná vált a helyzetünk. Kértem, hogy segítsen nekünk, egy szavába került volna. Ő mindig kedvesen mosolyogva fogadott, meghallgatta, amit mondtam, nagy együttérzésről tett tanúbizonyságot az arca mindeközben, és minden maradt a régiben. Hamar kiderült a vele közvetlen napi kapcsolatban dolgozók számára, hogy bizony elég nagy rések vannak a szakmai tudása falán. Ezt határozottsággal igyekezett pótolni, amihez némi alkoholt is igénybe vett. A magánéleti problémái még mindig fennálltak. Kollégák mesélték, hogy az egyik értekezleten olyan alkoholmámorba volt, hogy nem tudta azt megtartani. Hűséges csatlósai, a többszázezer forintos fizetésért védőfalat vontak köré.

Már láttam, hogy semmit sem tehetek. Sem a saját, sem az ő érdekében.
Ügyesen használta jólinformáltságát férje révén, s bebiztosította a helyét. Elérte, hogy már a vezérigazgató is tartott tőle egy idő után. Ami ez után következett, azt azonban még álmomban sem gondoltam volna. Akkor derült ki számomra, mi is volt az ő igazi feladata.

Szép lassan elkezdődött a tisztogatás Ők ezt költségmegtakarításnak hívták. Sorra kitették a sok éves szakmai gyakorlattal, és kényszervállalkozással rendelkező kollégákat, megfúrták azok üzleti kapcsolatait. Ennek döntésnek a végrehajtója volt az én barátnőm. Természetesen engem sem kímélt. Talán mondhatom, hogy utolsó mohikánként küzdöttem vele a legfontosabb üzleti partneremért, de sajnos a pipacs is lehullajtja szirmait a nagy viharban...elvéreztem. Végérvényesen kihúzta a szőnyeget a lábam alól, ami akkor, már csak egy lábtörlőnyi volt amúgy is. A létbizonytalanság szélére kerültem családostul.

Ő viszont, kiszolgálva a tulajdonosi kört, miután beosztását megszüntették, külső tanácsadóként tovább maradt a cégnél. Akkor már volt ebből a körből támogatója, nyilvánvalóan. Olyan pénzügyi tőkét kovácsolt össze magának rövid ittléte alatt, amivel könnyen sütögethette a pecsenyéjét egyéni vállalkozóként az építőipari bizniszben, majd nem sokkal később a vendéglátásban. Miután a férjét nyugdíjazták, belátta, hogy nem tudja számára tovább biztosítani a luxusdombi életszínvonalat. A férj sorsa itt, el is dőlt.

Bemosolyogta magát a tulajdonosok ismeretségi körébe, és ott keresgélt. Szintén másoktól hallottam, hogy görkorcsolyázni látták őt, és egy elég idős férfit a Hősök terén egyszer.
Nem tudom igaz-e, de még erre is képesnek tartom, ha az édekei úgy kívánják.
Aztán egyszercsak eltünt a szemem elől. Néha hallottam róla, mígnem mostanában teljesen véletlenül, egy internetes kereső oldalon véletlenül leltem rá.

Új névvel, esküvői ruhában a fotókon. Már 60 éves vagy annál több lehet ő is, és hozzáment egy nála sokkal idősebbnek kinéző - természetesen dúsgazdag üzletemberhez - akinek a vagyonát máris a magáénak érzi, hisz mint az egyik tulajdonos, nyilatkozik a weboldalukon. Nehéz lenne elhinni a szerelem házasságot!

Műmosollyal, kivasalt arccal, boldog-pajkosan néz szembe a fényképezőgéppel: Na ezt kapjátok ki tekintettel.. Állítása szerint, az új férj nemesi származású, régi-régi családból való..ezt el tudom hinni, mert az igényei mindig is megvoltak.

Kilépett addigi életéből, s azt gondolja, hogy mint egy húszéves - most kezdi az életét, mindent maga mögött hagyva. Vajon jár most is templomba? Barátokat, családot cserélt - akik most már tudom, sosem voltak számára fontosak.

Egy dolgot nem tud még. Az élet majd ezután nyújtja be a számlát..
Szerencsére neki sem adatott meg az, ami másoknak sem, a hallhatatlanság.
Egy társa viszont mindig lesz, ha már senki sem: a pohár. Azt bármikor elő lehet venni, mert sohasem sértődik meg, hű barát. Bármilyen szép is a smink, eltorzítja majd a belső magány.

Viszont, én szép öregasszony leszek!

Ui.: Engem nem mer bejelölni ismerősnek, azon a bizonyos netes portálon...