Két hír követte egymást a médiákban, a napokban. A hírek homlokegyenest ellenkeztek egymással. Az első hír azt közölte, hogy egy asszony újszülött csecsemőjét azonmód, ahogy megszülte, méhlepényestöl eltüzelte a kandallóban.

A másik hírt, arról szólott, hogy egy vidéki városban, ahol a kórházban nem volt kitéve inkubátor, egy asszony csecsemőjét bepólyázva, kis levélkét mellékelve hozzá a kórház két ajtaja közé helyezte el.

Mindkét esetben felderítették az elkövetőket, és bíróság elé fogják őket állítani tetteikért.

1.

A TV jóvoltából láthattuk a takaros, emeletes, erkélyes családi házat, ahol a jómódú család élte mindennapi életét. A világra kéredzkedő kis jövevény zavarta volna a jólétet, felborította volna a család megszokott miliőjét. Ki tudhatja? Majd a nyomozók kiszedik az elvetemült némberből tetteinek mozgató rugóit.

Elképzelem, azt a ködös, borongós novemberi éjszakát, amikor már fenn, az emeleti hálószobákban mindenki nyugovóra tért. Az anya jóéjtpuszi adott a két kislánynak és kisöccsüknek. Aztán bement a hálószobába és csak annyit közölt a férjével, hogy eljött az ideje.

–Géza, elfojt a magzatvizem.
–az ember szenvtelen arccal válaszolta.
– A, te dolgod. Ha úgy dötttél,hogy elrekkented,csináld,de nélkülem. Én nem tudtam semmiről. Nekem holnap üzleti tárgyalásom lesz. A gyerekeket reggel viszem a suliba, a kisfiút, meg oviba. Biztos, hogy nem lesz semmi bajod?

–Ugyanmár, ez a negyedik szülésem. Bízzad rám! Ha, mégis valami gikszer lenne, majd az mondom, spontán vetélés volt.
–Hova teszed a kis jövevényt?
–Bízd ide! Nem hagyok nyomot utána!–mondta az asszony és búcsúcsókot váltott az urával. Aztán leballagott a földszintre. Az odakészített hasábfákkal jól megrakta a kandallót és beült a fürdőszobában egy kád melegvízbe.

Percek alatt megszülte a kisbabát. Két marokra fogta, szembenézett vele és ennyit rebegett csak: kis tökös gyerek. Aztán elkötötte, majd elvágta a köldökzsinórt. A gyereket bedobta maga mellé, a vértől rózsaszínűre színeződő vízbe. A pici fel-felbukott a víz színére. Olyankor mindig lenyomta a víz alá, amig meg nem fulladt.

Miután összeszedte magát megtörölközött és kiballagott a placentával az amerikai konyhába. Kinyitotta a kandalló ajtaját, és próbaként bedobta a placentát. A placenta sárga lángot okádva magából, sercegve égett el a tűzben. Miután végzett a dologgal, visszament a fürdőszobába és kihalászva a halott csecsemőt kivitte a konyhába, és rezzenéstelen arccal bedobta a tűzbe.

Amint lángrákapott a kis test, hirtelen becsapta a kandalló tűzterének ajtaját. Kezeivel eltakarta az arcát és borzalmas, állati üvöltés hagyta el ajkait. Aztán végigzuhant a kövezeten és beleájult a látványba. Lábai között feketés vörös vérfolyam indult el kígyózva.

A férj meghallva az állatid sikojt, lerohant és megpróbálta életre pofozni alélt asszonyát. Látva az egyre ömlő, hömpöjgő vérfolyamot azonnal hívta a mentőket. A pár percre magához térő asszonytól rekedten, suttova kérdezte.
–Hova tetted?
Az asszony fejével biccentett a kandalló felé. A férj óvatosan kinyitotta a nehéz, öntöttvasajtót és hunyorogva belenézett. Mivel nem látott mást csak hamut, és üszkös fahasábokat megnyugodva becsukta az ajtót.

A mentők percek alatt a helyszínen voltak. Ellátták a kivérzett asszonyt, s megállapították, hogy szülés történt. Megkérdezték, hol az újszülött. A férj és feleség összenézett és zavartan hümmögtek. A férj fejével a kandalló ajtaja felé biccentett. A mentős a piszkavassal megkotorva a hamut, az elszenesedett gyermekcsontok és kis koponya látták megtántorodott és beleájult társa karjaiba.

Estében ennyit mondott csak: elvetemültek! A rendőrök pillanatok alatt a helyszínre érkeztek. A helyszint biztosították. A nyomszakértők pedig eloltván a tüzet, a hamvakat szedték össze egy hirtelen talált cippősdobozba.

Természetesen az anyát előállították, és vizsgálati fogságba helyezték. A vád ellene „halált okozó veszélyeztetés”

2.

A munkanélküli férfi részegen hortyogott a vedlett gödrös díványon. Felesége felkelt mellőle és pár hetes csecsemő szoptatásához látott. A másik szobában aludt a három másik gyermek. Az asszony haja megfakult a sok gond, és nélkülözés közben.

A Gyes mellett két szoptatás között takarítani jár. Muszáj, nem lehet lazítani! Kevés a Gyes és a munkanélküli segély. Pláne, ha ráadásul a férje még vedel is. Komoran ül a konyha asztal mellett és átfut előtte a sorsa.

–Istenem, miért vagyunk mi ilyen szerencsétlenek? Mért pont a Jenőt kellett választanom a Géza helyett? Mennyivel rendesebb emberré vált ez a Géza. Autójuk is van. Mi meg már lassan ruházkodni sem tudunk. Még ennivalóra futja, de ez a kis poronty már nem kellett volna! Mitcsináljak, micsináljak?–morfondírozott magában, majd elővette a nagyobbik kislány leckefüzetét és kitépett belőle egy lapot.

Elkezdett egy levelet írni a Hatóságnak.

„Tisztelt Kórház Igazgató Úr!

Fogadják ezt az ártatlan kis leányt a védőszárnyaik alá. Olyan szegénységben tengődünk, hogy nem bírom már őt is tartani, a másik három mellett. Megszültem becsületből. Nem gondoltam, hogy közben az uramat kidobják a munkahelyéről, az italozása miatt. A kislány neve: Bianca.

Aláírás: Tóth Jenőné.”

A levelet becsúsztatta a pólyába és elindult a kórház felé. Úgy ment, mint egy tolvaj. Csakhogy ő nem elvenni, hanem pontosan az ellenkezőjét, a csecsemőjét a kórházba belopni akarta. Mivel inkubátor nem volt a kórházajtó előtt, így a külső és a belső ajtó közé helyezte a csecsemőt.

Mielőtt magára hagyta volna a kisdedet, megpuszilgatta és elnézést kért tőle.
–Ne, haragudj kis szentem, neked így lesz jobb! – mondta suttova és patakokban folytak a könnyei. Hátra sem nézve rohant a legelső telefonfülkéig és tárcsázta a Kórház ügyeletét.
–Jónapot, egy kisbabát helyeztem a két ajtó közé! – hörögte és lecsapta a telefonkagylót.

A névaláírás alapján a nyomozók hamar kiderítették a kórház szülési naplójából az anya kilétét és lakcímét. Hamarosan kopogtattak és elvitték az őrszobára. Másnap az ügyész vádindítványt tett ellene: „kiskorú életkörülményeinek akarata ellenében való megváltoztatása bűnében…”

3.

Ha, a mérleg két serpenyőjébe tesszük a két ügyet, akkor el kell gondolkodni azon, hogy miért is büntetjük, azt, aki jobb sorsot szánva gyermekének, inkubátor híján belopta a kórházba. Mi lett volna, ha nem írja azt a levelet, vagy ha már megírta, egy inkubátorba helyezte volna el. Semmi. Az inkubátorba helyezett csecsemők szülőanyját nem bünteti a törvény. De, mi van, akkor, ha nincs inkubátor?

Felmerül a kérdés miért nem, vitte be a Gyámügyre?
Azért, mert attól félt, hogy a másik hármat is elveszik tőlük, mert nyomorúságos körülmények között tengődtek.

Mi van, ha nem írja meg azt a levelet?
Még roszabb, mert előbb-utóbb a védőnő kerestetni kezdte volna és akkor nagyobb bajba került, volna. A körülmények figyelembevételével reméljük pár év felfüggesztett büntetéssel, megúszhatja.

És a másik, a gyermekét eltüzelő asszony? Majd találnak egy jó ügyvédet, aki bebízonyítja, hogy a szüléskor fellépő pillanatnyi elmezavar esete forog fenn ezügyben. És a gyereket fahasábnak nézve, rakta tűzre… csak úgy, hogy ki ne aludjon. Mivel a pillanatnyi elmezavarban elkövetett tett nem büntethető, felmentik majd őt. Hiszen nem történt bűncselekmény.

Tényleg nem történt semmi?
Istenem, az igazság odaát van!