Kedves Tomi!

Remélem, nem okozok kellemetlenséget levelemmel a te és feleséged számára. Talán már el is felejtettél azóta, talán nem, én mindenesetre mindig emlékezni fogok rá és rád. Arra az éjszakára, amit együtt töltöttünk.. mielőtt leszereltél a katonaságnál. Amikor belopóztunk a laktanyába, megmutattad nekem, hol szoktatok tréningezni, hol szoktatok célba lőni. Aztán mi is tréningeztünk, míg célba nem lőttél. A szemeidet azóta sem tudom feledni, a mai napig előttem vannak, tisztán láthatóan, azok a dióbarna, értelmes szemek. Azt mondtad, még látni fogjuk egymást: küldesz leveleket, képeket, s tegyek így én is. Nem hittem neked, de pár héttel később valami itt belül megváltozott. Egyszerűen nem tudtam már elhinni, hogy bárhogyan is, de ne kerülnénk kapcsolatba egymással. Tudtam, hogy kapok tőled leveleket, tudtam, hogy érintkezni fogunk. Csak idő kérdésének tűnt az egész. Telt az idő, telt is bizony, s mind többször jutottál eszembe te, és az a felejthetetlen éjszaka. Ezekkel a gondolatokkal keltem, s velük feküdtem. Egy intelligens férfi barátomat megkérdeztem nemrég, elmeséltem neki mindent, s ő is azt mondta, hogy ennek így nem lehet vége. Én hittem neki, ugyanúgy, mint neked. Ennek így nem lehet vége. Ezt te is mondtad. Miután elmentél, egyre többször sírtam, egyre többet ettem, egyre többet nyomtam, hangulatváltozásaim egyre sűrűbbek lettek, nagyon érzékennyé váltam. Nagyon megváltozott minden, mióta beléptél az életembe, egyszerűen megváltoztattál. A nyaram teljesen egyedül töltöttem bent, a lakásban, csak néha mozdultam ki levegőzni egy kicsit, vagy épp tornázni, amit még a nyár elején kezdtem el. Szép tavaszi hét volt, amit veled töltöttem azon a márciuson, s most, karácsony, a szeretet ünnepe előtt úgy éreztem, tollat kell ragadnom, írnom kell neked. A márciusunkról, a nyaramról, mindarról, ami ez idáig bennem zajlott, s végre felszínre tört. A találkozásunkról, a levelekről rólunk
Szóval nemsokára kapsz levelet az idézésről, a gyerektartást ott megbeszéljük, remélem, minden hónapban elküldöd borítékban vagy csekken.

U.I: Őt is Tamásnak hívják. Fiú lett, hát nem nagyszerű? És azok a szemek! Azok a dióbarna,értelmes szép szemek! Megnézhetnéd egyszer te is...

Renáta