Gondolatba ejtett egy zúzmarás jégvirág az ablakomon,
Hogy mikor és miként történt, már nem tudom,
De hogy gondolkodóvá tett azt bizton állítom.

Sok száz, jéggé fagyott apró ággal díszített sarkait figyelve,
Elrévedve egy olyan apró gondolaton elmélkedve,
Hogy e parányi csillagokon mi minden elférne.

Élőlényekkel dúsított planéták sok száza kergetőzne,
Elvonult színű, formájú fura napok között, melyekbe,
Pislákolva gyulladna fel az élet nagyszerű ereje.

Sok millió apró, ezüstösen csillogó űrhajó keresne helyet,
Építve sok száz nagyszerű civilizációt, melyet,
Apránként megújítva felépíthet, s letelepedhet.

Gondolatba ejtett egy zúzmarás jégvirág az ablakomon,
Figyelem, hogy hova növekszik e galaxis, s azt mikor láthatom,
S hogy hogyan nőnek újabb ágak ezen apró világon.