Én csak egy guruló gömb vagyok a világban
S szememmel mélán merengek el a sívár pusztaságba.
A légben szállni egy hollót vélek;
Talán én vagyok az? s így újra élek?
Nem. aznem való. csak képzeletem játszadozik velem,
Hisz már jól tudom: ez mind nincs, csak én teremtettem.
Szívesen sétálgatnék a világban, a Piramisok árnyán,
De hiszem, s tudom, hogynem létezik semmi kivéve Isten átkát.
Mert ő az, ki nékem ily gondolatokat juttatott,
Mitől a szívem meghasadott, s elmém (szinte) megbomlott.
Ő az ki e semmit teremté, s bízta mindazt az emberre,
Mit elfelejtett a Felség. Mindenki a saját világában él, küzd, remél;
De nem kap semmit, hisz isten már nem él.