Ajtóstúl törtél be hozzám,
Ki mégsem dobtalak, csak
szépen kitessékeltelek,
de elkísértelek, jelezve,
hogy legyen ennek kerete,
ha találkozunk kezdjük odakint
majd kopogtattál újra, az ajtót
ezért nyitottam, és már vártalak,
de a küszöböt lépés helyett
ugrottad, túl nagyot akartál,
ezért megbillentél, és
ettől meg is ijedtél??
Visszalépni könnyebb volt...
Így most már csak egy lábbal
Lépsz be időnként... nem engeded
El az ajtót és a kinti világot,
hiába nyújtom a kezem...
visszacsukom az ajtót, de
be nem zárom, nincs kulcs,
ha beengedlek, az ajtó akkor is
nyitva marad, mert szabadok vagyunk,
és lenni akarunk csak másképp,
máshogy - én szabadon szeretni,
Te szabadon dönteni...

2007 november